Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Tanyi Zsuzsanna: A trauma pozitív hozadéka: a poszttraumás növekedés

Dr. Tanyi Zsuzsanna képe
Ellenőrzött szakember

A bejegyzés célja, hogy röviden képet fessen a pszichológiailag traumatikus életesemények után kialakuló pozitív lélektani változásokról, összefoglaló néven a poszttraumás növekedésről.

A trauma okozta pozitív változások

A traumatikus életesemények pozitív hozadékának nagyarányú kutatása az 1990-es években indult, amikor is empirikus kutatásoknak sikerült bebizonyítaniuk, hogy a tragédiákra adott negatív pszichológiai válaszok jellem­zők, de mégsem univerzálisak, azaz nem mindenkire egyöntetűen érvényesek (Tedeschi és Calhoun 2004a). Mára már óriási méretűvé duzzadt az a szakirodalom, amely azt hivatott bemutatni, hogy a pszichés traumát elszenvedettek élete milyen módon változik pozitív irányban a történtek hatására. Ezeket a pozitív változásokat gyűjtőnéven poszttraumás növekedésnek hívhatjuk (a továbbiakban PTN). A PTN klasszikus, sokat idézett definíciója szerint „olyan pozitív változás megtapasztalása, amely a nagyfokú kihívást jelentő életválsággal való küzdelem eredményeként alakul ki” (Tedeschi és Calhoun 2004a, 1. o.). Olyan belső, lélektani pozitív változásról van szó, amely előkészítheti a terepet a nyílt, viselkedésbeli változáshoz. Bizonyos esetekben azonban a pozitív változás privát, mások számára láthatatlan marad (Tedeschi és mtsai. 2007).

A poszttraumás növekedés/fejlődés (posttraumatic growth) terminust Richard G. Tedeschi és Lawrence G. Calhoun alkották meg, és 1996-ban megjelent tanulmányukban tárták a nyilvánosság elé (Tedeschi és Calhoun1996). A jelenség elnevezése a traumatikus életeseményeket átélő egyénekben lezajló olyanfajta személyiségfejlődésre utal, amely felülmúlja a trauma előtti fejlettségi állapotot (Tedeschi és Calhoun 2004a). E gyakran használt terminus mellett más kutatók még számos rokon elnevezést alkalmaztak a trauma okozta pozitív változások leírására. Ilyen az előnytalálás (benefit finding) (Affleck és Tennen 1996), a stresszfüggő növekedés (stressz-related growth) (Park és mtsai. 1996), a pozitív változások (positive changes) (Collins és mtsai. 1990), és a jelentéstalálás (finding meaning) (Taylor 1983) is.

A poszttraumás növekedés megnyilvánulási területei
A PTN a hagyományos, ún. funkcionális-leíró modell (Tedeschi és Calhoun 2004a) alapján többdimenziós jelenség. A traumát átélő személyével, a környezettel és a trauma természetével kapcsolatos tényezők is befolyásolhatják azt, hogy melyik traumatúlélő milyen típusú személyiségfejlődést él meg.
A szakirodalom leggyakrabban a PTN öt területét nevezi meg, azonban több szerző is kiegészíti ezeket további területekkel:

Az élet nagyobb mértékű megbecsülése és a prioritásokban bekövetkezett változások: Megváltozik a dolgok fontossági sorrendjének észlelése az egyén számára. Jobban megbecsüli megmaradt lehetőségeit, az életet önmagában véve, valamint apró örömforrásként kezdi értékelni a korábban csekély fontossággal felruházott dolgokat, például egy kisgyermek mosolyát, a szivárvány szépségét (Tedeschi és Calhoun 2004a). Ezt a változást leginkább azok élhetik át, akiknek a trauma valamilyen veszteséget hoz, vagy a halállal való szembesülést vonja maga után.A személy figyelme ugyanis mindkét esetben a múltról (pl. korábbi életcélok, tervek) az „itt és most-ra” helyeződik át (Kállay 2007; Tanyi 2014).

Melegebb, nagyobb intimitású kapcsolatok megélése: Az egyén ráébred az interperszonális kapcsolatok fontosságára, ennek köszönhetően több időt és energiát kezd kapcsolataiba fektetni. Nőhet a mások iránt érzett empátia és részvét. Mindezek végül mélyebb és jelentéstelibb kapcsolatok megtapasztalását okozzák (Tedeschi és Calhoun 2004a; Thornton 2002), ugyanakkor elősegíthetik a társas támogatottság érzésének kialakulását és fenntartását, ami rendkívül fontos védőfaktornak számít a trauma káros lélektani hatásaival szemben (Kállay 2007).

Személyes erő fokozott érzése a sérülékenység egyidejű megélésével: Ez a változás a belső erő érzésének fokozódását, valamint ezzel együtt paradox módon a sérülékenység megnövekedett érzését is jelenti. A lényege tehát a felismerés, hogy történhetnek és történnek is az egyénnel rossz dolgok, de úgy érzi, hogy ha ezt képes volt megoldani, akkor bármit képes lesz kezelni a jövőben. Nő a személy önmagával és problémamegoldási készségével kapcsolatos elégedettsége (Tedeschi és Calhoun 2004a; Thornton 2002).
Új lehetőségek és életpályák felismerése az egyén életében: Lényege, hogy a személy felismeri, hogy melyek azok a céljai, amelyekért érdemes küzdeni, és melyek azok, amelyeket jobb feladni. Ez a felismerés új lehetőséget ad egy korábbitól eltérő és/vagy addig csak vágyott életpálya megvalósítására. Előfordulhat, hogy az egyén az átéltek hatására pályát módosít (pl. az emlőrák túlélője ápolónő lesz), vagy karitatív, önkéntes munkát vállal (Kállay 2007; Tanyi 2014; Tedeschi és Calhoun 2004a).
Spirituális fejlődés: Spiritualitással, vallásossággal és egzisztenciális témákkal kapcsolatos növekedés. Az egyén érdeklődése az alapvető egzisztenciális kérdések (pl. „Mi az élet értelme?”) irányába kezd fordulni, ugyanis a korábbi, világról alkotott hitrendszerét a traumatikus esemény alapjaiban zúzta szét. Sokan úgy érzik, hogy nagyobb mértékben képesek már hinni egy transzcendens lény létezésében, vagy erősebben érzik Isten jelenlétét, ezáltal pedig mélyül vallásos hitük. E változásokat a nem vallásos vagy kifejezetten ateista egyének is átélhetik (Kállay 2007; Tanyi 2014; Tedeschi és Calhoun 2004a).
Az egészség fokozott értékelése és az egészségmagatartás pozitív irányú változása: A PTN e tartományát a későbbi, életet fenyegető betegségekre fókuszáló kutatásoknak sikerült azonosítani. A lényege, hogy a személy súlyos betegsége hatására több figyelmet kezd szentelni az egészségének. Hajlandóvá válik felhagyni az egészsége szempontjából káros magatartással (pl. mozgásszegény életmód, dohányzás). Beismeri, hogy kockázatos egészségmagatartásának veszélyeivel korábban is tisztában volt, de eddig képtelen volt életmódján változtatni. A betegséggel történő szembesülés viszont erőt adott ehhez a lépéshez. Ezt a változást eddig daganatos és kardiovaszkuláris betegségben szenvedőknél írták le (Hassani és mtsai. 2009; Stanton és mtsai. 2006), ezért feltételezhető, hogy a szomatikus betegség okozta trauma sajátos jellemzője.

Egyéb területek: Ide a pozitív változások ritkábban idézett területei tartoznak. Ilyen lehet az anyagi előnyök megtapasztalása, például amikor a személyt a súlyos életesemény következtében elbocsátják a munkahelyéről, majd ezután átképezi magát egy jobban fizető szakmára, vagy amikor balesetbiztosításból kap kártérítést (McMillen 1999). A traumatikus esemény emellett fokozhatja az egyén önismeretét is: a történtek hatására tisztábban kezdi látni saját személyiségét, annak negatív és pozitív oldalát is (McMillen 2004; Park és Ai 2006).

Felhasznált irodalom:

Tanyi Zsuszsanna: A trauma pozitív hozadéka: A poszttraumás növekedés In: Kuritárné Szabó Ildikó, Tisljár-Szabó Eszter (szerk): Úgy szerettem volna, ha nem bántottak volna. 2015., Oriold és társai