Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A tangó, mint önismereti út

Bende Katalin képe
Ellenőrzött szakember

A tangó nem csak egy tánc, amit meg lehet „tanulni". A tangót nem megtanulni lehet, hanem megérezni: érzékelni önmagunkat és a másikat, és a tanulás folyamata közben jól érezni magunkat és örülni a létezésnek. Nem a táncot tanuljuk, hanem a tangó tanít minket: önmagunkról, a másikról, a kapcsolatról és a saját nemünkről… testi, lelki és szellemi szinten is. Mit is?

Nőként átélhetjük milyen érzés, ha hagyjuk magunkat vezetni és engedjük magunkat ráhagyatkozni valaki másra, egy férfire. Megengedjük, hogy a másik vezessen, és mi kövessük őt és átéljük, hogy nem mindig mi irányítunk. Átadni a pillanatnyi döntést valaki másnak azt is jelentheti, hogy nem vagyunk önzőek, hanem merjük átélni, hogy most nem arra megyünk, amerre mi szeretnénk. Ha átadjuk magunkat és megbízunk a másikban - megérezhetjük, hogy megtart.

Férfiként pedig megérezhetjük milyen érzés valakit vezetni, felelősséget vállalni minden  lépésünkért és a döntésekért a tánc során; és milyen érzés, hogy valaki megbízik bennünk, ránk hagyatkozik, és mi is átélhetjük a bizalmat, megbízni abban, hogy a másik azt fogja lépni, amit vezetünk. Gyakorolhatjuk milyen irányítani, egy kapcsolatért felelősnek lenni és milyen harmóniába kerülni vele, a kapcsolatunkkal és a zenével. Azt mindketten átélhetjük, hogy kölcsönösen függünk egymástól és az intim ölelésben közel vagyunk.

Testi szinten taníthat arra, hogy szebben tartsuk magunkat, legyen tartásunk! Merjük elfogadni és tisztelni a testünket, megszeretni magunkat, ahogy vagyunk. Újratanulhatunk állni és járni, sétálni; érzékelni és érezni a testünket.

Lelki szinten is taníthat a tánc: érzékelni az érintéseket, hallgatni az érzéseinkre, megfigyelni mit érzünk vagy mire gondolunk épp. Mivel a tangónak nincsenek előre meghatározott, állandó lépésmintái – lehetünk spontánabbak, kreatívabbak. S taníthat arra, hogy éljük az életet, érezve a testünket és a lelkünket együtt, megélve az életerőt és az életörömet.

Szellemi, spirituális szinten a tangó egyfajta meditációs élmény, tapasztalat is lehet – ehhez önátadásra van szükség, hogy elengedjük önmagunkat, énünket és átadjuk magunkat a pillanatnak és a másikkal való kapcsolatnak. Engedhetjük, hogy a kapcsolat több legyen, mint a mi akaratunk, saját magunk, a vágyaink. Elengedhetjük terveinket a következő lépésre vonatkozóan, a biztonságra törekvésünket, a jövőre vonatkozó elképzeléseinket, ragaszkodásainkat ahhoz, hogy mi hogyan történjen és engedhetjük magunkat a jelenben lenni. Most. Átélhetjük, hogy a mostani pillanat Most van. Egyszeri és megismételhetetlen.

Pszichológiai síkon: a kapcsolat előrébbvaló, mint önmagunk, az egymással kialakított kapcsolatból születik meg az, amit „énnek” hívunk. A tangó segíthet, hogy megtapintsuk a kapcsolatokat: a másik emberrel, önmagunkkal, a saját testünkkel és a kettőnk kapcsolatának erejét. A tangó együttműködést kíván, egymásra figyelést s megérzését annak, hogy a kapcsolat egy másfajta minőség, mint az egyéni lét. Kapcsolatban lenni több, mint te vagy én.

Spirituális síkon: a másikkal való kapcsolat fontosabb, más és több, mint te vagy én. A tangóban átélhetjük, hogy engedelmeskedünk egy nagyobb erőnek, hogy nem csak mi irányítjuk az életünket. Megélhetjük az „itt és most” erejét és a jelenlétet. Tudatosabbá válhatunk és megérezhetjük, hogy mi/Ki van bennünk jelen és hogyan vezet a „tangó tenyerén” át.

A tangó önismeretre tanít, így terápiás tánc és tükör, amelyben megláthatom a másik embert, önmagamat és a nálunk többet. Úton haladás egymáshoz és önmagunkhoz. A tangó sokkal több, mint egy tánc. A tangó nem csak egy tánc. A tangó: „az nem egy tánc”…