Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Szülők a hiszti ellen

Szajli Claudia képe
Ellenőrzött szakember

Önnel is előfordult már, hogy gyermekét noszogatnia kellett a játszótérről való hazaindulásban vagy órákat könyörögni, hogy menjen haza vacsorázni? Az indulásra tett kísérletek viszont sorra kudarcba fulladnak, amikor gyermeke elkezd ordítani, rugdalózni, vagy akár sírni. Ő egyértelműen maradni akar. Még a jól nevelt gyermekekkel is megesik, hogy tiltakoznak szüleik akarata ellen, és tombolni kezdenek, ha valami nem úgy alakul, ahogy ők azt szeretnék. De vajon mi állhat a hiszti mögött? Mit tehetünk ellene szülőként? Cikkemből kiderül!

A hiszti a gyermekek tiltakozásának megnyilvánulása. Ha megzavarják abban, hogy valamit megszerezzen, megtegyen, vagy valahova menjen, ahova akar, akkor dühös lesz. A sírás, a sikoltozás, a kiabálás, és a harapás, általában a "nem" tiltakozó szót követi. Lényegében a szülő és gyermek között kialakult konfliktusa mögött az áll, hogy a gyermek valamit akar, amit a szülő ellenez. 

A hiszti először a kisgyermeki fejlődéshez kapcsolódik, általában 0-3 éves korban. A fejlődés ezen szakaszában a kisgyermeknek még hiányoznak a szavai arra, hogy kifejezze magát, ezért inkább non-verbális úton kommunikál. Ha például a szülő nem hajlandó felvenni őt, akkor azonnal a földre dobja magát, és elkezdődik a véget nem érő tiltakozás.

Generációkon át úgy tekintettek a hisztire, mint a gyermek manipulációja arra, hogy megkapja, amit akar, ezért a szakértők azt tanácsolták a szülőknek, hogy hagyják figyelmen kívül a gyermeket. E szerint a régi módi nézet szerint a gyermekeket hagyni kell, hogy sírjanak, különben elkényeztetik őket. Bár igaz, hogy a szülők képesek „bedőlni” a gyermekek sírásának, és eleget tenni a kívánságaiknak, ugyanakkor, ha hagyják őket sírni anélkül, hogy közbelépnének, az is nagyon káros a számukra.

A gyermek, aki sír, bajban van, és szüksége van a szülői segítségre erős érzelmeket él meg, egyedül érzi magát, tehetetlen és nem tudja, hogyan nyugtassa le magát. A feladatunk szülőként, hogy kényelmesebbé tegyük gyermekünk életét, és segítsünk neki túljutni a frusztrációin.

A kora gyermekkor egyik legfontosabb fejlődési feladata a szülőkbe vetett bizalom kiépítése. Ez a bizalom adja az alapját a későbbi biztonságérzetnek. Ha a szülő a földön hagyja sírni gyermekét, ő elhagyatottnak érzi magát, és végül nem bízik meg a szüleiben.

Annak ellenére, hogy nem könnyű kezelni a hisztiket, van néhány hatékony mód a nehéz pillanatok kezelésére.

  • Maradjunk nyugodtak. Vegyünk néhány mély lélegzetet. Ha tiszta fejjel, nyugodtan reagálunk a helyzetre, gyorsabban megoldódik.
     
  • Határozzuk meg a határt. Fontos megtanítani gyermekének, hogy a fizikai erőszak nem elfogadható módja annak, hogy kifejezze magát. Mondhatjuk, hogy „Nincs rúgás, nem bántunk senkit a családunkban.” A szabály ismétlésére van szükség, a gyermek nem azonnal, hanem az idő múlásával lesz képes tudatosan leállítani magát. Végül elérjük, hogy a gyermek hallgasson ránk, mert megerősítésre és a szeretetre vágyik.
     
  • Nyugtázzuk a gyermek kívánságát. A legjobb módja annak, hogy kezeljük a hisztit az, hogy gyorsan meghatározzuk, mi a tiltakozás tárgya, és szavakba foglaljuk azt. Például, ha a 18 hónapos gyermek kiabál, mert nem kapott süteményt, megmondhatjuk neki: "Látom, hogy nagyon szeretnéd azt a muffint." Amint megfogalmazódik a vágya, kevésbé van helye a hisztinek.
     
  • Adjuk meg az elutasítás okát. Elmondhatod neki: „Ideje vacsorázni, és tudod, anya feladata, megbizonyosodni arról, hogy megeszed a vacsorát az egészséged érdekében.”
     
  • Keressünk alternatív megoldást, amikor csak lehetséges. Például kínálhatunk néhány finom gyümölcsöt a muffin helyett.
     
  • Hagyjuk el a „csata” színhelyét. Ha ugyanabban a helységben tartózkodunk, és rendkívüli módon vitatkozunk, az interakció negatív energiája további nézeteltéréseket generál. Elterelheti a figyelmet azzal, hogy azt mondja: "Keressük meg az új autódat a hálószobában, és idehozhatod az asztalhoz." Ily módon túljuthatunk a holtponton.
     
  • Ha sírni kezd, amikor el kell hagyni a játszóteret, nyugtassuk meg. Például így: „Tudom, hogy nehéz most neked. Látom, hogy tényleg szeretnél még maradni. Holnap szundikálás után visszatérünk, mit szólsz?”
     
  • Ösztönözzük, hogy szavakat használjon. „Mond, hogy ’Mérges vagyok’, és segítek neked.” Még akkor is, ha nem tud tökéletesen beszélni, ösztönözzük arra, hogy inkább szavakkal fejezze ki magát a hiszti helyett.
     
  • Próbáljuk megakadályozni a hisztit. Amikor csak lehetséges, kerüljük a „nem” szó használatát. Az azonnali elutasítás úgy hat, mintha egy piros köpenyt villantanánk fel egy bika előtt. Próbálkozzunk más kifejezésekkel. Például, amikor egy sütiért könyörög, mondhatjuk, hogy: „Nem egészséges, hisz tele van cukorral”. Vagy amikor a tűzhely felé közeledik, mondjuk neki: „A tűzhely meleg.”
     
  • Határozzuk meg a gyermek gyenge pontjait. Ha tudjuk, hogy nehéz lesz számára elhagyni a játszóteret, és hisztizni fog, adjunk előre figyelmeztetéseket. Például öt, három és egy perccel indulás előtt. Majd mondjuk: „Még három lökés a hintán és utána mennünk kell.” Ez lehetőséget ad arra, hogy feldolgozza és elfogadja a döntést, majd noszogatás nélkül is képes legyen elhagyni a játszóteret.

A hisztihez való megfelelő hozzáállással azt az érzést keltjük gyermekünkben, hogy meghalljuk őt és törődünk azzal, amit ő szeretne. Ezáltal megbizonyosodik arról, hogy bízhat a szüleiben, bármilyen csalódás is éri az életben. Ahogy a gyermek növekszik, egyre jobban elsajátítja a nyelvet és önszabályozásra tesz szert, a hisztik száma is csökken.

Problémakör: