Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A szülő-gyermek konfliktusok hasznosak is lehetnek? Miben rejlik a megoldás kulcsa?

Kapuvári Virág képe
Ellenőrzött szakember

Mi is kell ahhoz, hogy békésen tudjunk megoldani egy konfliktust? Milyen nehézségei vannak a konfliktusoknak? Hányféle konfliktusról beszélhetünk?

A konfliktus pszichológiai értelemben érdekellentét, ellentétes akaratok, nézetek összeütközése. Egy konfliktus lehet destruktív és konstruktív. Destruktív, ha rombol, érdemi megoldás nem születik. Konstruktív, ha mindkét fél tanul belőle, ezáltal és új megoldások születnek. Ahhoz, hogy sikeres megoldás szülessen, fontos a kölcsönös bizalom, tisztelet, egyenrangúság.

Szülő és gyermek kapcsolatban az egyenrangúság kérdése külön vizsgálandó. Egy serdülő, vagy egy nagykorú gyermek érettebben léphet fel, az egyenrangúság hangsúlyozása hasznos lehet, ha a felnőtt kifejezi felé, hogy tiszteli véleményét és érezteti vele, hogy nem akarja elnyomni nagykorú gyermekének véleményét, csak azért, mert már gyermeke már nagykorú. Érdemes kiválasztani a megfelelő konfliktuskezelési stratégiát. Ez lehet együttműködés, kooperáció, kompromisszumkeresés is. A kompromisszumkészség már óvodáskorban is megnyilvánulhat, az ellentétes érdekek egy irányba terelődhetnek, ha mindkét fél enged és közös nevezőt alakítanak ki, Ennek során a szülő tiszteletben tartja a gyermek egyéniségét. A konfliktusmegoldás könnyebb indulatmentes légkörben, ahol nem egymás értékelését/leértékelését hangsúlyozzák a felek. A konfliktus egyfajta problémamegoldás is. Ahogy a problémamegoldás során vannak jól és rosszul definiált problémák, úgy a konfliktusokban is könnyebb megoldani a jól körvonalazott problémákat. Például annak eldöntése, hogy a két gyermek közül melyik menjen vásárolni, holott egyik sem akar, a szülő feladata. Be kell avatkozni a konfliktusba, ha ők nem tudnak dűlőre jutni. Érdemes valamilyen szabályszerűséget felállítani, mikor menjen az egyik, mikor a a másik. A szabályok rendet teremtenek az interperszonális kapcsolatokban.

Így az egyezkedés segítése során az szülő szocializálja a gyermekeket a kívánt viselkedés kialakítására és ezáltal az együttműködésre is. Ez fontos, mert így az érzelmi intelligencia is fejlődhet, ami később profitot képez viselkedésükben. A magasabb érzelmi intellektusú gyermekek később jobban alkalmazkodnak, árnyaltabban érzik és élik meg a helyzetüket az interperszonális világban. Az "összetettebb témájú" konfliktus, például annak eldöntése, hogy kinek van igaza egy morális témát érintően feltételezi a tények reális számbavételét. Amennyiben egy ember nem a realitások talaján ítél meg egy konfliktusos helyzetet, vagy nem ismeri el a másik igazát pusztán védekezésből (itt az énvédő mechanizmusokra kell gondolni), saját felelősségét háríthatja a helyzet rendezésében. Az énvédelem nem a megfelelő módja a konfliktusok megoldásának, hiszen nem a közös nevezők felé irányítja a helyzetet. A megoldás szempontjából érdemes a feleknek (inkább már felnőtt korban) önkritikát gyakorolni és a megoldás érdekében egészséges hozzáállással rendezni a helyzetet. A probléma eltusolása, vagy a szőnyeg alá söprése nem vezet a konfliktus megoldásához. Jó hír, hogy a konfliktuskezelés tanulható......

Problémakör: