Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A szorongásoldás gyorsan ható technikái

Dr. Gerber Erika képe
Ellenőrzött szakember

Nem könnyű felismerni a szorongást, sem önmagunkban, sem másokban.

Köznapi értelemben szorongásnak mondjuk az idegességgel, nyugtalan magatartással, szokatlan tépelődéssel járó lelkiállapotokat. Ugyanígy a mozgáskényszert, vagy éppen a fizikai és/vagy verbális lelassultságot, gátoltságot. Sose ítéljünk a pillanatnyi kép alapján! A viselkedésben észlelhető változásokat kell megfigyelnünk. A hallgatag ember egyszer csak bőbeszédű lesz, a bőbeszédű hallgatag. A folyton ötletelő visszafogott, tanácstalan.

Mindenek előtt különbséget kell tennünk, akut és krónikus szorongás között. Az előbbi egy könnyebben beazonosítható fizikai és pszichés állapot, míg az utóbbit nehezebb tetten érnünk, mert hozzászoktunk az érzéshez. Leginkább általános tünetek formájában jelentkezik: fáradtság, kedvetlenség, alvászavar stb.

Akut szorongás esetén

Rossz mondatok:

Magamnak: Nincs semmi bajom! Meg kell nyugodnom! Velem valami nagy baj van!...

Másnak: Nyugodj meg! Mi bajod van? Rosszul vagy? Van nálad gyógyszer? Menj haza és relaxálj! Szólalj már meg! Ne hisztizz!...

Akut szorongásban azonnali segítségünk a fizikai aktivitás. Ilyenkor ne kísérletezzünk meditációval, relaxációval! (Ezek a módszerek a krónikus fáradtság, nagy fizikai és lelki leterheltség ellenszerei, egészségmegőrző, preventív technikák.)

  • Ha nincs elég terünk a mozgásra, végezzünk váltva izomfeszítő – izomrelaxáló gyakorlatokat. Ezt ülve is elvégezhetjük. (pl. repülőgép). Talptól felfelé haladva, egészen a fejünk búbjáig feszítsük meg izmainkat, úgy, hogy az már fájjon! Majd hirtelen, (mint egy rongybaba), engedjünk el minden feszítést. Ezt mindaddig ismételjük, amíg el nem fáradunk – de mire elfáradunk, elmúlnak a szorongató érzések. Fontos, hogy ezekben a mozgásos gyakorlatokban legyen ritmus! A feszítés és lazítás fázisában számolhatjuk a másodperceket. Legyünk kitartóak!
  • Gyors menetelés, erőteljes léptekkel. Itt is számoljunk, egy-két-há-négy…egy-két-há-négy…
  • Menjünk át egy másik szobába, vagy ki a kertbe, utcára, bárhová, csak mozduljunk ki fizikailag arról a helyről, ahol addig tartózkodtunk.        

Mit mondjunk másoknak:  itt a mondatoknak kisebb az ereje mint a megnyugtató jelenlétnek. De mindig jól esik a kérdés: Maradjak most veled? De alkalmazhatunk figyelemelkerülő technikákat is: "Jé, hogy mekkorát nőtt a fű egy hét alatt, nézd csak!" (kiragadunk egy egyszerű pozitív képet a realitásból, a pillanatra koncentrálunk - ez visszazökkent a stabilitásba, áthangol.)

Vigyázat! A cselekvésre, pozitív gondolkodásra való „kényszerítés” viszont ront a helyzeten. Mindezen törekvéseink a mély depresszióban lévő, szorongó emberre irritálóan hatnak. Nekik ne mondjuk azt, hogy: „Nézd, milyen szépen süt a nap, mindenki kinn van a téren, menj te is!” Ettől még elesettebbnek, kétségbeesettebbnek érzik magukat. Ezáltal pont azt érjük el, hogy felnagyítjuk a kontrasztot saját nyomorúságosnak ítélt helyzetük és mások boldog lelkiállapota között.

Merjünk segítséget kérni! Jelen helyzetben a fertőződés veszélyétől való félelem és az anyagi veszteségek miatti fokozott aggódás mindenkiben szorongást keltenek. Pánikká erősödő szorongás esetén kérjünk skype-on, messengeren keresztüli segítséget szakemberektől, akár egy egyszeri konzultáció keretében is!