A szorongás oldása (megoldása)
Szerző: Gesler Lili viselkedéselemző - 2016. október 23. 21.36
A szorongás
Képzelj el egy embert aki egy beszédet tart kb. 50 főnek.
Minél pontosabban érzékeld, mit lát, mit hall a színpadon állva?
Az előadása végén kérdéseket tesznek fel a közönségből. Az előadó kap egy kérdést amelyre nem tudja a választ.
Azt gondolja, hogy ez rendben van így, hiszen a nézők tudják, hogy ez nem az én szakterületemhez tartozik…...
Vajon, az előadó 0-tól 10-ig mennyire szoronghat ?
Most képeld el azt, hogy az előadó egy olyan valaki, aki szorongós.
Amikor kap egy nehéz kérdést, arra gondol hogy: "kellene tudnom a választ, a hallgatók elítélnek, ha nem válaszolok, azt gondolják, hogy közömbös vagyok vagy csaló."
Vajon, ez az előadó 0-tól 10-ig mennyire szorong?
Most képzeljük el, hogy ugyanazt a kérdést 100 másik embertől kérdezik meg egy előadás során. Mind a 100 ugyanígy reagálna?
Valószínű, hogy nem.
Nem maga a szituáció (azaz a tény, hogy kapott egy kérdést), hanem ennek a félremagyarázása okozza a szorongást. Ezt a félremagyarázást hívjuk automatikus negatív gondolatnak, ami emocionális, viselkedésbeli és fiziológiai tüneteket okoz (szívdobogás, izzadás, gyomorgörcs, remegés, fulladás, stb.).
Miért kíséri sokszor a félelmet fiziológiai tünet? Mert ez felkészít minket a potenciális fenyegetésre.
A félelemnek három haszna is van:
1. gyorsan energiát ad: cukor és zsír kerül a véráramba.
2. megfeszíti az izomzatot, hogy gyorsan tudj menekülni.
3. a veszélyre összpontosítja a figyelmedet, mintha életveszélyben volnál.
A rémület energiát ad, hogy küzdj, hogy legyőzd a veszélyt, hogy futni tudj, hogy elmenekülj, vagy megmerevedj, hogy akár halottnak is tudd tettetni magad.
Csakhogy, erre nincsen szüksége a példában lévő embernek.
Mert ő túlbecsüli a veszélyt és alábecsüli a saját problémamegoldó képességeit. Ez a szorongás kognitív modellje.
Amennyiben észrevesszük a kezdődő szorongást, ez egy jele annak, hogy valamely eseményt negatív automatikus gondolatokkal félremagyaráztál. Ezek az automatikus gondolatok egy szempillantás alatt keletkeznek és nagyon nehéz őket észrevenni.
A szorongást, pánikot akkor érzi az ember, amikor túlbecsüli a veszélyhelyzetet és alábecsüli a saját képességeit.
A kognitív terápia segít megtalálni a szorongást kiváltó negatív automatikus gondolatot, ezt felülírni, így a szorongás megszüntethető.
Kapcsolódó tartalmak
„Önként és dalolva” – az önkéntesség mozgatórugója
2019. augusztus 14. 13.18
Vajon mi visz rá valakit arra, hogy időt és energiát áldozzon egy feladatra, amiért nem is fizetnek?
Évtizedekkel ezelőtt valószínűleg a szakemberek többsége azt felelte volna, hogy semmi! Hiszen a dolgozókat elsősorban anyagi javakkal lehet motiválni.
Mára természetesen jóval árnyaltabb a kép, tudjuk, hogy számtalan motiváló tényező ösztönözhet minket, és az is egyértelmű, hogy a fizikai szükségletek mellett a pszichés szükségletekre is figyelnünk kell.
Cloninger személyiségelmélete és a TCI
2019. augusztus 12. 19.59
C. Robert Cloninger először azért kezdett el a személyiségstruktúrával foglalkozni, hogy egy átfogó modellt alkosson a szomatizációs zavarokkal és a generalizált szorongással küzdő páciensek elkülönítésére, de ezzel együtt, Cloninger olyan modellt keresett, ami egészséges és patológiás személyiségek leírására is alkalmas. Cloninger három temperamentumot különített el személyiségtesztjében, melyek szerinte az agyban önállóan szerveződő egységek a viselkedés aktiválására, fenntartására és gátlására, bizonyos külső ingerekre érkező válaszként.
Stresszkezelésről röviden
2019. augusztus 12. 17.50
A stressz egyszerűsített definíciója: egy reakció az emberi pszichét ért környezeti behatásokra. Ezek a reakciók az idő múlásával gyakran konzerválódnak, azaz egy adott ingerre a legtöbb esetben ugyanúgy reagálunk, hacsak nem teszünk ellene tudatosan. Ebből az is következik, hogy a saját kognitív rendszerünk működése miatt vagyunk képesek átélni magát a stresszt. Ezt nem árt tudatosítani, mivel így könnyebben tudunk olyan megküzdési módokat kiválasztani, melyek segíthetnek abban, hogy másképen reagáljunk az adott helyzetben, azaz kevesebb stresszt éljünk át.