Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A szorongás és a megküzdési stratégiák

Iványuk Áron képe
Ellenőrzött szakember

Az alábbi cikkben egy hasznos módszert szeretnék bemutatni, mely jól használható a szorongás csökkentésére - azt is megtudhatjuk, miért!

A szorongás egy olyan félelem, aminek nincs konkrét tárgya, így sokszor az sem világos, mikor kezdjük érezni és meddig is tart igazából. Sokak életében szinte állandóan jelen van bizonyos mértékben, akár úgy, hogy észre sem veszik. Mégis, bizonyos jelek alapján a szorongás is felismerhető, melyeket ismernünk kell, ha fel akarunk lépni ellene.

  1. Fokozott izzadás
  2. Szájszárazság
  3. Szaporább légzés
  4. Szorító érzés a torokban, a szívnél, vagy a gyomorban
  5. Gyorsabb szívverés

Általában ezek a szorongás leggyakoribb testi tünetei. Ha ezek valamelyikét érzékeljük magunkon, először zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy esetleg más, a szorongástól független okból jelentek meg: a szájszárazság jelezheti a szomjúságot is, a gyorsabb szívverés és légzés a sporthoz is köthető stb. Ha nem tudjuk máshoz kötni és úgy érezzük, tényleg szorongásról van szó, sokat segíthet, ha megtaláljuk a szorongást kiváltó eseményt, körülményt, legyen az stresszes találkozó, vizsga, elintézetlen ügyek, közelgő feladatok, vagy bármi más. Így a nehezen megfogható szorongást konkrétabb, megfoghatóbb félelemmé alakítjuk, ami ellen már könnyebben felléphetünk.

Példa: Anna észrevette magán, hogy látszólag minden ok nélkül szorító érzés jelent meg a gyomrában és a szívverése is gyorsabb lett. Miután végiggondolta, hogy mi miatt szoronghat, rájött, hogy közeledik az egyik dolgozatának leadási határideje, ő pedig még el sem kezdte azt írni, de a gondolatai újra és újra oda tévedtek, így lassan kialakult benne a szorongás. Most, hogy látta a szorongás okát, megkezdhette a a problémamegoldást, ami azzal járt, hogy a feladatát elvégezte és így az ezzel kapcsolatos szorongása is elmúlt.

Itt jönnek képbe a megküzdési stratégiák. Ezeknek két típusa van:

  • Az érzelemorientált megküzdési stratégia akkor kerül elő, ha nem tudjuk, mi a konkrét probléma, csak az általa okozott szorongást érezzük magunkon, esetleg akkor, ha úgy érezzük, a problémát nem tudjuk megoldani, így inkább nem is próbálkozunk. Az érzelemorientált stratégia lényege, hogy a helyzet nem változik, de mi jobban érezzük magunkat benne: elmegyünk vásárolni, edzeni, eszünk, iszunk, vagy felhívjuk a barátainkat. 
  • A problémaközpontú stratégiát általában akkor alkalmazzuk, amikor felismerjük az előttünk álló problémát és úgy érezzük, képesek vagyunk azt megoldani. Ilyenkor kidolgozzuk azokat a lépéseket, amiket a probléma megoldásának érdekében tennünk kell és végre is hajtjuk őket. Látható, hogy a legtöbb esetben a problémaközpontú stratégia a célravezetőbb és épp ezért tud sokat segíteni, ha a szorongásaink okát megtaláljuk, mert így megkezdhetjük a probléma megoldását.

Sajnos vannak olyan dolgok, amiken tényleg nem tudunk változtatni, bármilyen stratégiát is használjunk. Ilyenkor ne féljünk segítséget kérni: ha elfogadó környezetben beszélünk a problémáinkról, az már önmagában csökkenti a szorongást, egy szakember pedig támogathat minket a nehéz időszakokon való átjutásban.