Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A szorongás

Gesler Lili képe
Ellenőrzött szakember

Képzelj el egy embert, aki egy beszédet, prezentációt tart kb. 50 főnek.

Minél pontosabban érzékeld, mit lát, mit hall a színpadon állva.

Az előadása végén kérdéseket tesznek fel a közönségből. Az előadó kap egy kérdést amelyre nem tudja a választ.
Azt gondolja, hogy ez rendben van így, hiszen a nézők tudják, hogy ez nem az én szakterületemhez tartozik…...
Vajon, az előadó 0-tól 10-es skálán mennyire szoronghat ?

Most képeld el azt, hogy az előadó egy olyan valaki, aki szorongós.
Amikor kap egy nehéz kérdést, arra gondol hogy: "kellene tudnom a választ, a nézők elítélnek, ha nem válaszolok, azt gondolják, hogy hülye vagyok vagy csaló."
Vajon, ez az előadó 0-tól 10-ig mennyire szorong?

Most képzeljük el, hogy ugyanazt a kérdést 100 különféle embertől kérdezik meg egy előadás során. Mind a 100 ugyanígy reagálna?
Valószínű, hogy nem.

Nem maga a szituáció (azaz a tény, hogy kapott egy kérdést), hanem ennek a félremagyarázása okozza a szorongást. Ezt a félremagyarázást hívjuk automatikus negatív gondolatnak, ami emocionális, viselkedésbeli és fiziológiai tüneteket okoz (szívdobogás, izzadás, gyomorgörcs, remegés, fulladás, stb.).

Miért kíséri sokszor a félelmet fiziológiai tünet? Mert ez felkészít minket a potenciális fenyegetésre.
A félelemnek ugyanis három haszna is van: gyorsan energiát ad (cukor és zsír kerül a véráramba), megfeszíti az izomzatot, hogy gyorsan el tudj menekülni és végül a veszélyre összpontosítja a figyelmedet.
A rémület energiát ad, hogy kűzdj, hogy legyőzd a veszélyt, hogy futni tudj, hogy elmenekülj, vagy megmerevedj, hogy akár halottnak is tudd tettetni magad.
Csakhogy, erre nincsen szüksége a példában lévő embernek.
Mert ő túlbecsüli a veszélyt és alábecsüli a saját problémamegoldó képességeit. Ez a szorongás kognitív modellje.

Amennyiben észrevesszük a kezdődő szorongást, ez egy jele annak, hogy valamely eseményt negatív automatikus gondolatokkal félremagyaráztál. Ezek az automatikus gondolatok egy szempillantás alatt keletkeznek és nagyon nehéz őket észrevenni.
A szorongást, pánikot akkor érzi az ember, amikor túlbecsüli a veszélyhelyzetet és alábecsüli a saját képességeit.

 

​A tipikus negatív automatikus gondolatok szorongásos embereknél:

Katasztrofizálás: a lehető legrosszabra való koncentrálás.
Például a melkasfájásról azt gondolom, biztos szívínfarktusom van.
„Bitzos valami baja lett a páromnak, azért késik.“
Jövendölés: megjósolása egy történésnek.
„Nem fogok emlékezni a tanultakra a vizsgán.“
„Ha beszélnem kell a többiek előtt, elvörösödök és belesülök.“
„Nem fogok tudni beilleszkedni az új közösségbe.“
Csőlátás: csak a lehetséges fenyegető információt  veszem figyelembe.
Egy megbeszélésen csak azt veszed észre, ha egy kolléga nem figyelt pedig 10 másik igen.
Amikor az üzletben a sorban állva a szorongásos jelekre koncentrálsz magadon.
Mindent-vagy-semmit gondolkodás: a végletekben való gondolkodás.
Ha egy klausztrofóbiás emberrel megáll a lift, arra gondol, hogy biztos  pánikrohama lesz.
Ha repülni fogsz, és arra gondolsz biztos lezuhan.

Érzelmi érvelés: mert én úgy érzem, az akkor úgy is van.

Szorongó, aggódó emberek úgy érzik, biztosan valami rossz fog történni, mert ők úgy érzik.

Vannak átfedések, de a szituációknak alá- vagy felbecsülése és az ember hozzáállása más- más aspektusból történik. A kognitív terápiában megtanulható a reális gondolkodás, a negatív automatikus gondolatok felismerése és megváltoztatása és így a szorongás is megszűnhet.

 

A terápiát azzal kezdjünk, hogy megvizsgáljuk milyen negatív automatikus gondolatai vannak a hozzám fordulónak, aztán azt is beazonosítjuk, hogy ezek mögött milyen alaphiedelmek húzódnak meg. Például: nem vagyok elég jó, nem vagyok kompetens, értéktelen vagyok, gyenge, looser vagyok, nem tudom magam kontollálni.

Ezek megváltoztatása a munka. A jó hír, hogy megtanulható. Különböző technikákkal lehet gyakorolni ezt. Olyan mintha valaki megtanult volna hibásan valamit például egy dalt az berögzült rosszul és a feladat az, hogy a jó verzió felül írja a régit „áttanulással“.

Ezen kívül az önbizalmat is építjük, szituációs, szerep játékokkal. Mivel a színészet az első szakmám én ezeket a játékokat különösen hatékonynak tartom, mert gyakorlatias és így a kliens élőben tanulja meg használni azokat az eszközöket amik segítik a kommunikációban és a fellépésében.

Megtapasztalhatja a saját bőrén a különbséget, hogy hogyan mozog, áll, beszél, ha nyugodt és az önbizalma a megfelelő helyen van. Sokféle technika és feladat van amivel változtatni tudunk azon amin szeretnénk változtatni.

A kérdés akarunk -e? Akarjunk.

Problémakör: