Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Szorong vagy introvertált?

Harsányi Kata képe
Ellenőrzött szakember

A személyiség egyik fő jellegzetességét az extravertált-introvertált dimenzió mentén határozhatjuk meg. Míg az extravertált személyek szívesen töltik a szabadidejüket társaságban, addig az introvertáltak inkább magányukban tudnak feltöltődni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az introvertáltak ne kedvelnék a társaikat, sokkal inkább az agyi folyamatokban kell keresnünk a választ.

A kutatások szerint ugyanis az introvertált személyek agyában magasabb az elektromos aktivitás szintje, így ahhoz, hogy megőrizzék az optimális értéket, meg kell védeniük magukat a zavaró ingerektől. Ezzel szemben az extravertáltak bátran vethetik bele magukat az impulzusokkal teli környezetbe.

Azt tehát láthatjuk, hogy az extravertáltak könnyen feloldódnak a társaságban, míg az introvertált személyek szívesebben húzódnak a háttérbe. Igen ám, de hova tartoznak azok, akik szívesen élveznék a társaságot, mégsem mernek közeledni feléjük.

Ők azok, akik feltehetően társas szorongástól szenvednek.

Ez az állapot látszatra nagyban hasonlít az introvertáltsághoz, ugyanakkor fontos különbség, hogy az introvertáltak jól érzik magukat egyedül, míg a szorongók a félelem miatt húzódnak félre.

A szociális szorongás, ahogy a neve is mutatja, társaságban megjelenő túlzó félelmet takar. Az érintettek nehezen oldódnak fel, gátlásosak, szorongnak a társas megnyilvánulás minden formájától, és folyamatosan megkérdőjelezik saját értékességüket, szerethetőségüket. A negatív gondolatok hatására rendszerint valóban rosszabbul teljesítenek a társas helyzetekben, így az elkerülés a következő alkalmakkor is megmarad.

Vagyis jól látható, hogy az introvertált és a szorongó személyek között egy jelentős különbség van: míg az előzőek szívesen töltenek időt egymagukban, addig az utóbbiakat a negatív gondolataik gátolják meg a kapcsolatok kialakításában, hiába vágynának rá.