Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A szó elszáll …, de előtte még kiderül belőle, hogyan érzed magad

Simon Zoltán képe
Ellenőrzött szakember

Ez az írás azt a kérdést feszegeti, hogy miről árulkodik beszédünk, szóhasználatunk. Mit mondhatunk a beszélő lelkiállapotáról, hogy „hogyan érzi magát a bőrében”, ha konkrét állításaira, egész mondanivalójára nem figyelünk, csak a szavaira, bizonyos verbális stílusjegyekre. Mint kiderül, meglepően sok mindent. Az elsőként tárgyalt szemponthoz egy kis kerülővel jutunk.

Egy pszichoanalitikus gyökerű elméletet ismertetnék először. Tudatunk két különböző „állapotban” lehet, pontosabban a két állapot, mint végpont, által kijelölt tartomány egy pontján. Ennek a két állapotnak az elsődleges, illetve a másodlagos tudatállapot nevet adták. Belső működésünk, aktuális „beállítódásunk” minden pillanatban többé-kevésbé elhelyezhető ezen a skálán. Elsődleges állapotban tudati, gondolati folyamataink konkrétak, autisztikusak, asszociatívak. Szélsőséges formájában ez egy regresszív-gyermeki működésmód. Álmokban és fantáziákban, ábrándokban megjelenő tartalmak táptalaja ez, főként érzékelés és ösztön-orientált. Ezzel szemben a másodlagos tudati állapot tudatos, éber, érvelés-alapú gondolkodási folyamatok által dominált. Ez absztrakt, analitikus, logikus, valóságorientált, problémafókuszú, „érett”. Pár mondaton belül sokkal érthetőbbé, megfoghatóbbá válik ez, de ha elképzelünk egy kisgyerek-felnőtt tengelyt, akkor már ugyanarra gondolunk. Szóval minden egyes pillanatban bizonyos mértékig be vagyunk állítódva ezen két végpont közé valahová, hangulatunktól, környezetünktől, szokásainktól és ezer más szemponttól függően. Az elsődleges állapotban ösztönösebb témák töltik meg inkább gondolatvilágunkat, másodlagos állapotban pedig inkább rendszerezünk, elmélkedünk, vitázunk, politizálunk, matekozunk. Például felébredés után közvetlenül, vagy fáradtan, vagy félve/szorongva, illetve a legtöbb tudatmódosító szer hatása alatt is az elsődleges folyamatok dominálnak (West et al. 1983; Martindale & Fischer, 1977). Érdekes módon az alkohol kivételt képez, bor hatására a kutatások (mármint a laboratóriumok falain belüli kutatások is) úgy találták, hogy megindul a filozofálási kedv (Svensson, 2006), azaz a másodlagos működés jut inkább szerephez.

Pusztán beszélgetőpartnerünk szavaira figyelve megbecsülhetjük, hogy inkább elsődleges, vagy inkább másodlagos tudati állapotban van. A leggyakrabban használt szavak egy jelentős része meg van feleltetve valamelyik működésmódnak, és ezek arányából vonhatunk le következtetéseket. Hogy ez a következtetés beszélgetőpartnerünk tudatállapotának rendjére milyen további következtetésekre ad lehetőséget, az a következő bekezdésben kiderül. Nézzünk pár példát elsődleges szavakra (szövegformázási korlátok miatt csak listaszerűen): mell, ajak, izzadtság, csók, piszok, báj, szépség, érintés, szag, tél, gyengédség, meghal, fekszik, sodródik, árnyék, felhő, titok, álom, örök, szem, hol, túl, repülés, ég, mélység, nap, láng, tenger. Láthatjuk ösztönös, ősi fogalmak - szex, halál, érzékelés - közelében járunk. A másodlagos szavakra néhány példa: tud, gondol, lehet, mond, hív, mesél, mikor, most, akkor, kellene, erény, jog, helyes, kell, abbahagy, kötelez. Ezek absztraktabb, „bonyolultabb” fogalmak. Mindkét lista két-háromezer szó hosszan még biztosan folytatható (Martindale, 1975), de az olvasó ebből már képet kaphat, hogy miféle szavak tartoznak az egyik, illetve a másik csoportba.

Ha beszélgetőpartnerünket (olvasmányunk szerzőjét/a hallgatott előadót) figyelve, róla szerzett korábbi ismereteinket esetlegesen felhasználva nagyjából megállapítjuk tudati működésének rendjét, és ezt követően viszonylagos biztonsággal tippelhetünk az ún. pszichológiai vagy más néven szubjektív jóllétét illetően. A pszichológiai jóllétnek a lényege a „jó” életvezetés, az egyfajta optimális működés megvalósítása, az egyén képességeinek kibontakoztatása, értelemmel való megtöltése, sorsának „egésszé” kerekítése. Minél bővebb folyást enged valaki elsődleges tudati tartalmainak (elsődleges szavak használatán keresztül), annál valószínűbb, hogy elégedettségről, eredményes, hasznos, akár derűs életvitelről számolna be, ha direkt rákérdeznénk (Simon, 2013). Az elsődleges folyamatokra, illetve az ezekre utaló szavak számára természetes sok tényező van hatással, ám elsősorban a saját aggodalmaink, aggodalmainkra vonatkozó aggodalmaink, ítélkezési hajlamunk (ami önmagunkra és másokra gyakorlatilag egyforma mértékű). Gondolhatunk arra, hogy akik „pszichológiailag egészségesek”, azok számára elsődleges tudati tartalmai kevéssé szorongáskeltőek, ezért bővebb forrásból fakadnak, vagy az ezt szabályozó gát, a „belső cenzor” enged ennek szabadabb a folyást az önelfogadás, a személyes gyarapodás-érzés talaján.

Éjszakai utazásnak hívja az irodalomtörténet azokat az alkotásokat, történeteket, meséket, amikben a főhős „alászáll” a pokolba, vagy egy azzal analóg tartományba (távoli kontinens/ország, álomvilág) és „kinccsel” (bölcsességgel, anyagi javakkal, királylánnyal, stb.) tér haza. Ez gyakorlatilag bármelyik népmesét lefedi, de mint kiderült, a (pszichoanalitikus) terápiákat is! Igen izgalmas, hogy minden ilyen történetben, valamint sikeres pszichoterápiák jegyzőkönyvei esetén a szóhasználat kezdeti másodlagos szintje lassan, a folyamat közepéig elsődlegesbe fordul, majd a történet/terápia végéhez közeledtével és lezárulásával visszatér az eredeti, másodlagos hangsúlyú tudati működés. Ez azt sugallja, hogy az igazán lényeges változásokhoz gyakran egy kis időre el kell engednünk a mankót, amit intellektusunk jelent. Talán még jól is fog esni.