Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Szexuális kiteljesedésünk árnyékában: a női orgazmuszavar

Jámbor Krisztián képe
Ellenőrzött szakember

Az orgazmust olyan intenzív testi örömérzetként definiálhatjuk, amely a fizikai megkönnyebbültség érzés mellett pszichológiai örömérzetet is generál, így a szexuális aktus tetőpontja. Az orgazmusélmény intenzitása, hossza valamint gyakorisága egyénfüggő: vannak olyanok, akiknél már viszonylag alacsony szintű szexuális ingerlés is elegendő a kiváltásához, azonban számos ember esetében ehhez sokkal több ingerélmény szükséges.

Orgazmuszavarról akkor beszélhetünk, ha a szexuális aktust/izgalmi fázist követően rendszeresen jelentősen késik vagy teljesen elmarad az orgazmus élménye, még akkor is ha hosszan tart az ingerlés, valamint az adott személy testileg és érzelmileg is ténylegesen szexuális izgalmat él át (előfordul, hogy még maszturbálást sem követ kielégülés). Mindkét nem esetében fennálló jelenségről van szó, azonban fontos a nőket és a férfiakat szétválasztanunk, amikor a problémakört tárgyaljuk. Ennek oka az, hogy viszonylag nagy különbség van a férfi és a női szexualitás, így az orgazmusélmény között is. Éppen ezért egy külön blogbejegyzésemben fogom tárgyalni a férfi orgazmus zavarait.

A női orgazmushiány (másnéven anorgazmia) gyakoriságát illetően a kutatások eltérő mutatókról számolnak be, azonban elmondhatjuk, hogy nagyjából a nők 20-25%-át érinti, valamint klimax után gyakoribb az előfordulása. Az eredmények szerint a nők közel fele él át rendszeresen orgazmust, azonban körülbelül 10-15% soha nem tapasztalja meg (az utóbbi gyakoribb az egyedülálló nőknél).

Az anorgazmia hátterében számos pszichológiai ok és rizikótényező áll fenn:

- negatív önértékelés, rossz testkép, alsóbbrendűségi érzés
- félelem a kontrollvesztéstől (minél nagyobb a nő kontrolligénye, annál inkább valószínűbb az orgazmus zavara), az aktus közbeni ellazulásra való képtelenség
- gyermekkori vagy korábbi abúzus, negatív élmények, traumák, szexuális kényszerhelyzetek
- jelentős pszichológiai stressz, egyes mentális zavarok (depresszió, szorongás)
- rossz gyermekkor, szülőkkel való rossz kapcsolat, kötődési zavar
- az engedelmes jó kislány séma túlzott elsajátítása, felnőttkorra átvitele (gyermekkori élmények, a család vélekedése a szexualitásról, esetleges tiltó-korlátozó, túl vallásos nevelés)
- alkalmazkodási nehézségek, kapcsolati nehézségek, a kölcsönösség hiánya
- nem megfelelő kommunikáció (mi esik jól, és mi NEM esik jól, ez utóbbi nyílt kommunikálása talán még fontosabb, hiába nehezebb)
- rendszeresen túl korán véget érő szeretkezés, amely nem teszi lehetővé a nő megfelelő izgalmi állapotba kerülését (például: a férfipartner korai magömlése miatt, vagy nincs/nem megfelelő hosszúságú az előjáték/utójáték)
- információhiány saját vagy a partner részéről (vagy mindkettő) a nemi szervek működéséről (hiedelmek a hüvelyi orgazmusról, amely szerint a nők többsége képes átélni, holott a jelentős többségnél a csikló/klitorisz megfelelő ingerlése váltja ki, és sok esetben pont ez marad ki az aktusból)
- az orgazmus megjátszása: azért veszélyes, mert a nő elrejti vele az okokat, önmagának is hazudik, létrehozva egy önrontó kört, valamint elősegíti, hogy bizonyos szinten internalizálja a problémát (elsajátítsa, ahelyett, hogy megoldja).

A pszichológiai tényezők mellet testi okok is állhatnak az orgazmuszavar hátterében. Fontos, hogy a hatékony problémamegoldáshoz ezeket is feltárjuk, és ha fennáll, kezeljük:
- endokrinológiai zavarok
- anyagcsere zavarai
- szimpatikus, paraszimpatikus idegrendszer sérülése, zavara
- egyes antidepresszánsok mellékhatása (SSRI)
- sclerozis multipex
- neurológiai zavarok
- súlyos diabétesz idegrendszeri következményei, akadályozva a hüvelyi nedvesedést, és az orgazmus átélését

Az orgazmusra való képelenség jelentős stresszel jár, ezért fontos, hogy merjünk segítséget kérni. Saját testünk, ezáltal önmagunk megélésében hátráltat, számos negatív kapcsolati követezménye van. Azonban megfelő kezeléssel jelentős fejlődés érhető el. Ezért lényeges, hogy akár egyéni, akár pártanácsadás keretein belül feltárjuk a háttérben rejlő okokat és hatékony kezelést nyújtsunk rá, legyen szó testi vagy lelki tényezőről. Az orgazmus elérése sokkal könnyebb azoknak, akik szexuálisan asszertívek, tudnak kommunikálni szükségleteikről, természetesként vélekednek a maszturbácóról. Mivel minden személy és ezáltal a problémahelyzet is eltérő, így a szakember és kliens feladata, hogy a kezelés személyre szabottan, a kliens személyiségéhez és a probléma eredetéhez igazodó módszerrel történjen. Zárásként néhány terápiás lehetőséget említenék meg.

Fontos, hogy az orgazmuszavarral rendelkező nők is merjék felfedezni saját testüket, kísérletezzenek, hogy mi az ami kellemes számukra és izgalmi érzést vált ki belőlük. Ebben, ha van partnerük, szükséges hogy aktívan részt vegyenek, a szexuális explorációt újszerű dolgokkal segítsék (például: segédeszközök, új szituációk, pózok, ingerlési módszerek). A külünböző relaxációs technikák elsajátítása, valamint a partnerrel elvégzett érzékszervi fókusz feladatok (egymás ingerlése felváltva) általában jelentős javulást eredményeznek. Ezenkívül rendkívül hatékony a tudatosságon alapuló kognitív terápia (MBCT), amely segít a szexualitással kapcsolatos téves hiedelmek, félelmek azonosításában) és a tudatos gondolkodás gyakorlása (koncentrálás az itt és most történésein, ezek élvezetén). A pszichoterápia elengedhetetlen azok számára, akik valamilyen mentális betegségben szenvednek, vagy akiket nemi erőszak ért.