Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Szenvedélybetegség

Csukás Csaba képe
Ellenőrzött szakember

Hétvégi bulizás, hétköznapi stresszoldás, baráti találkozó, stressz, szorongás, unalom. Mind-mind „ok” a visszafogott vagy mértéktelen alkoholfogyasztásra. Ezekből a sokszor ártalmatlannak tűnő fogyasztásokból észrevétlenül bele lehet csúszni a szenvedélybetegségbe. A következőben arról lesz, hogyan történhet ez meg.

Tisztázzuk először, mi a szenvedély.

A szenvedély valamilyen tudatmódosító szer fogyasztására irányuló ellenállhatatlan késztetés. Amikor függőségről beszélünk, akkor ez a késztetés annyira erős, hogy minden más kötelezettséget és élvezetet a háttérbe szorít.

Bár a jelen cikk főleg az alkoholfogyasztásról szól, a szenvedély természetesen nem csak arra irányulhat. Például lehet drog, játék, internet, pornó stb. Ezek a szenvedélyek némileg más megközelítést igényelnek, így ezekről egy más alkalommal ejtenék szót.

Mit nevezünk szenvedélybetegségnek?

Azon kórképek tartoznak ebbe a kategóriába, amely az agy egyensúlyi állapotát befolyásoló szerek túlzott vagy tartós használatával kapcsolatosak.

A meghatározásból látható, hogy nem csak az tartozik a szenvedélybetegek közé, aki gyakran (akár napi szinten) fogyaszt tudatmódosító szereket, de az is, akire jellemző a túlzó jelző is. Itt irányadónak nem a mennyiség számít, hanem a kontrollvesztett állapot. Amikor valaki addig iszik, amíg talál alkoholt, vagy amíg ki nem dől (black out), szintén szenvedélybetegnek tekinthető. Ez talán túlzásnak hangzik, de a detoxikálóban sokkal gyakrabban kötnek ki a kontrollvesztett rohamivók, mint a krónikus fogyasztók.

A szenvedélybetegség kialakulásának többféle mechanizmusa van, amelyek legtöbbször együtt, egymást erősítve fejtik ki hatásukat. Háromféle mechanizmusról beszélhetünk:

  • biokémiai
  • pszichológiai
  • szociális

A biokémiai függőség akkor alakul ki, ha egy adott anyag több receptor rendszerre is hatással van. Különösen veszélyesek ilyen tekintetben az ópiátok és az alkohol.

A biokémiai rendszereken keresztül pszichológiai függőség is kialakulhat, ha ezek a szerek stimulálják közvetve vagy közvetlenül az agy jutalmazó struktúráit. Ilyen szerek például a kokain (közvetlenül stimulálja) és az alkohol (közvetett stimuláció).

A pszichológiai függőség kialakulásának több tényezője is van, ezek közül véleményem szerint a legjelentősebb, hogy a szerhasználat következtében az önképben észlelt, szenvedést okozó torzulások „feloldódnak” az adott szer hatására. Az alkoholfogyasztás gyakori kiváltó oka a szorongáscsökkentés, hangulatfokozás.

A szorongásnak több oka is lehet, mint például: szociális szorongás, megfelelési vágy, szenvedést okozó észlelt testkép („túl kövér vagyok”).

A szenvedélybetegség kialakulásának szociális tényezője.

A legnyilvánvalóbb az alkohol esetén a szociális elfogadottság, sőt elvárás. Bizonyos helyzetekben az egyén kilóg egy-egy társaságból, ha nem fogyaszt alkoholt.

A másik oldalról nézve pedig az alkoholfogyasztás nem csak elfogadott, de fiatal korban egyenesen elősegíti a korosztályba való beilleszkedést, vagy épp a kiemelkedést az adott csoportban.

Különösen a fiatalok körében igaz, de általánosságban is, hogy kevés történet kezdődik így: „Múlt pénteken, amikor épp narancsleveztünk a haverokkal…”

Úgy tűnik, a „jó” történetek mindig az alkoholhoz kapcsolódnak. Ami persze nem igaz. Valójában ahhoz a szorongásmentes, a társadalmi konvenciókat részben vagy egészben figyelmen kívül hagyó énünkhöz kapcsolódik, aki csak akkor mer előjönni, ha a korlátokat feloldja az etil alkohol.

A szenvedélybetegség kialakulása természetesen nem az egyik pillanatról a másikra történik meg. Kivéve néhány esetet és szert, mint például amilyen a kokain és a heroin használat lehet.

A kialakulás fázisai a következők:

Szerhasználat: az agy egyensúlyi állapotát módosító szer fogyasztása. Ez még nem probléma, amennyiben a szerhasználat kontroll alatt van tartva.

Abúzus: az adott szer túlzott mértékű vagy tartós használata. Ekkor jelenik meg a kontrollvesztett állapot.

Függőség: a szer megvonása vagy a szokásosan fogyasztott mennyiség lecsökkentése hiánytüneteket okoz, amelyek újabb fogyasztásra késztetnek.

Ebben a fázisban beszélünk a sóvárgás (craving) megjelenéséről. A sóvárgást mind pszichológiai mind biokémiai tényezők elősegítik.

Ilyenkor tapasztalható legnyilvánvalóbban a szer egészségkárosító hatása, amit a fogyasztó gyakran elbagatellizál, vagy egyszerűen nem törődik vele.

Szenvedély: ebben az állapotban a fogyasztó életvitele a szer megszerzésére és fogyasztására irányul. Ilyenkor egyre gyorsabban épülnek le a nem fogyasztó szociális kapcsolatok, rohamos az anyagi és fizikai leépülés. Többnyire azonnali professzionális segítségre van szükség, általában intézményes keretek között.

Intő jelek

Az, hogy valaki kezd az alkohol rabjává válni, több mindenből észrevehető.

A függőségre jellemző, hogy a szerek használata már nem azért történik, hogy felfokozott állapotba kerüljön a fogyasztó, hanem arra, hogy megszüntessen egy kellemetlen állapotot. Az alkoholistákra különösen jellemző, hogy addig, amíg nem isznak, lehangoltak, esetleg szorongók, ingerlékenyek, esetleg testi diszkomfort érzetük van (ez már a biokémiai függőség jele).

Ennek enyhébb változata, ha valaki addig nem tud élvezni egy baráti összejövetelt, eseményt, amíg el nem kezd inni.

A hétköznapokban az alkohol függőség éppen azért tud észrevétlenül bekúszni bárki életébe, mert az enyhe lehangoltságot könnyű összetéveszteni az unalommal, kedvetlenséggel, enyhe stresszel.

Gyakran tapasztalható, hogy valaki hazaér, stresszesnek érzi magát, ezért gyorsan iszik egy pohár bort, vagy sört. Már az első korty enyhülést hoz, amiből jól érzékelhető a pszichológiai függőség kialakulásának kezdete. Az alkohol felszívódásának ideje ugyanis néhány perc, nem pár másodperc.

Nem állítom, hogy az alkoholfogyasztók minden esetben függők lesznek. Abban sem látok kivetni valót, ha valaki a barátokkal iszik, vagy olykor oda nem figyelésből berúg. Véleményem szerint, a probléma akkor kezdődik, amikor az alkohol a normál működéshez, vagy az örömteli pillanatok élvezetéhez feltétlenül szükséges.