Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Szenvedély a párkapcsolatban - 1.

Bende Katalin képe
Ellenőrzött szakember

Hogyan tartsuk fenn a szenvedélyt a párkapcsolatban? Hogyan lehet egy hosszútávon elkötelezett, kölcsönös szeretetkapcsolatban élni? A romantikus szerelem ideáljának ellentmond az a vágyunk, hogy a kapcsolat kiszámíthatóságára és biztonságára is vágyunk. Ha biztonságban vagyunk vagy úgy érezzük, hogy a kapcsolat biztonságos, mindig kiszámítható, akkor a szenvedély hevessége csökken.

A hűség, az elkötelezettség, a biztonság, az otthon-érzése, a befogadás vagy elfogadás vágya; és a szenvedély, a kaland, a kockázat, a változatosság, a kiszámíthatatlanság kettőssége él a romantikus szerelemben. De minél kiszámíthatóbb egy kapcsolat, annál kevesebb benne a szenvedély. A vágynak és a szenvedélynek a beteljesedett kapcsolat nem tesz jót.

Időben minél inkább haladunk előre a kapcsolatban, minél inkább együtt vagyunk, annál nagyobb ugyanazon ember felé érzett szenvedélynek kockázata, mert egyre többet veszthetünk. De ugyanakkor megmarad az intimitás, a szenvedély, az erotika felé való vágyunk. A szexualitás élet intenzitása egy társkapcsolatban idővel csökkenhet, vagy nem ott éljük meg, hanem fantáziánkban vagy egy másik ember felé kezdünk vágyakozni.

A szerelemben a másik személy a legfontosabb, neki átadom magam, de ugyanakkor szükséges lenne a szenvedély hevében, hogy a saját vágyamnak is átadjam magam, és így a kettő közt feszültség jelentkezik. Még a szerelem belső dinamikája is a szenvedély ellen hat: megnyugvást keresünk a másikban, birtoklási vágyunk támad, a „nélküled nem tudok élni”-érzése.

Négy illúziónk is megjelenik a szerelemben, ami a szenvedély ellen hathat a kapcsolatban:

  1. A szerelemben felelevenedik a csecsemő-anya kapcsolatból az a vágyunk, hogy a másik „szavak nélkül is találja ki, hogy mire vágyunk”. Elvárásaink támadnak a párunk felé, hogy tegye azt meg nekünk, amit nem is árulunk el neki, hogy mi, de tegye meg kérés nélkül; mert ha megmondom, hogy mit kérek, az már nem olyan. Azonban az elvárások és a megfelelési vágy nem segíti a szenvedély fellángolását.
  2. A kapcsolat „menjen magától”, vagyis ne kelljen semmit sem tennünk érte, és ne kelljen tudatosnak lenni. Elvárjuk azt is, hogy ne legyenek konfliktusaink és ne várjon el semmit a másik, hogy tegyek érte vagy a kapcsolatért valamit. Ellentmondás van aközött, hogy akarom a szenvedély tüzét, de nekem ne kelljen rátennem egy hasábot a tűzre, magától legyen heves a láng, de közben ne is legyen veszélyes.
  3. A szexualitásról is az az elképzelésünk támadhat, hogy csak úgy magától történjen meg, ne legyen benne tudatosság, csak úgy spontán legyen jó, és nekünk ne kelljen érte tenni semmit sem. Azt hisszük, hogy akkor az „igazi” a kapcsolat vagy a szexuális élet, ha nem kell érte erőfeszítést tenni.
  4. A szerelem "örök érvényű" legyen, és jelentsen megoldást az életünkre. Az is egy illúzió, hogy az összes problémánk megoldódik a szerelemmel, és végérvényesen rendben leszünk örök biztonságban és nyugalomban. Elvárhatjuk azt is, hogy az „igazi szerelmünk”-kel minden nehézséget együtt könnyebben megoldunk, és nem lesznek konfliktusaink.

(A blog Pál Feri 2016.3. havi előadásai alapján készült)

2.rész
http://pszichologuskereso.hu/blog/hogyan-tartsuk-fenn-szenvedelyt-parkap...