Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Szárnyas fejvadász 2049 – avagy rátalálás a hiteles apára

Scholtz Emília képe
Ellenőrzött szakember

Hol vannak ma már a hősök, hol keressük őseinket, hol vannak apáink? A múltba kell ehhez visszanyúlnunk, mint ahogyan a Szárnyas fejvadász is teszi, és az 1982-es változatból átemeli a főhőst, Harrison Fordot.

Hogy ő –e a film főhőse? Alapvetően nem, és mégis. Ebben rejlik az a férfibölcsessége, amely igazán naggyá teszi őt. Nem akar fiatalabbakkal versenyre kelni, bízik saját erejében (hiszen 35 évvel ezelőtt egy egész világgal harcolt!), és mikor megjelenik, valóban betölti az egész filmvásznat. Harrison Ford egyenes és határozott léptekkel halad előre. Nem nárcisztikus, vagy versengő felhanggal, hanem egy nemes és igaz céllal, aki mellé be tud csatlakozni Ryan Gosling, azaz „K”. A főhős gyökértelensége, mint egyfajta cél nélküli kallódás a világban, most egyszerre gyökeret ereszt, és felfelé törekszik, kinőve azt a gyermeki egocentrizmust, melyet a film elején láthattunk. „K” átéli az addig hiányként megélt bajtársiasságot, és kirajzolódik az apakép hősies, értékrendjében követendő példája. Mikor a főhős erre az érzésre rátalál, valami megváltozik, és az apa-fia-szerű kötődésből egy olyan bizonyosságérzés fejlődik ki benne, mellyel a zsúfolt és magánytól kongó űrvárost felválthatja a tiszta, fehér hóesés. A rendező (Denis Villeneuve) ezzel a csendes képpel lep be minket, és nyit meg egy új fejezetet a hősök történetében.

Úgy látszik, a férfiak nemcsak egy tökéletes hologramnőre vágynak, hanem egy olyan példaképre is, akit igaz hittel lehet követni.

De hogyan sikerülhet mindezt elérni?

Folytatás következik…