Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Szárnyas fejvadász 2049 – avagy mire vágyik a magányos férfi?

Scholtz Emília képe
Ellenőrzött szakember

Már az első képkockáknál felmerült bennem a kérdés, hogy miért nem egy markánsabb férfi karakterre osztották a főszerepet. El tudtam volna képzelni, amint Tom Hardy belép az apokalipszis utáni világ kemény sivatagi atmoszférájába (akárcsak a MadMax-ben), és kiiktatja a félelmetesen maszkulin replikánst, - aki nem mellesleg egy volt pankrátor. E helyett Ryan Gosling a szépfiús alkatával próbál súlyt beemelni a jelenetbe.

Csak később értjük meg a rendezői koncepciót. A férfias erők összecsapásának nem lett volna létjogosultsága az első jelenetben, hiszen a főhős csupán egy hűvös eleganciával végrehajtott munkát fejezett be. Később kibomlik ez a precíz élet, melyet a rothadó és neonfényekkel tarkított városban tart fenn a fent nevezett főszereplő -  „K” (Ryan Gosling). Nincs igazi életcélja, ügy, amiért harcolhatna, legközelebbi vágya, hogy minél valóságosabbá tegye hologrambarátnőjét. Egy olyan nőt, aki talán minden álmát valóra váltja – a csodálatos és mindig tökéletes külső párosul a teljes odaadással, megértéssel, alárendelődéssel, és ami még talán ezeknél is vonzóbb, hogy mindig kimondja a férfi legtitkosabb vágyait. Hogy talán ő egy kiválasztott, ő talán hivatott valamire, több, mint bárki más, így enyhítve a férfiban azt a bizonytalan céltalanságot, melyet már a film elején is érzékelünk. Ennek hatására feltöltődnek a Plakátmagányban ázó éjjelek, és elindul a főhős az ismeretlenbe. Így talál rá az igazi és eredeti szárnyas fejvadászra, Harrison Fordra és öreg kutyájára, akinek valódiságát a folyosóköveken kopogó kutyakörmök visszhangozzák. A kutya olyan szimbolikus leképződése saját gazdájának, mint „K”-nak a varázslatos hologramlány. Azonban kutya és gazdája hasonlatosságát az az éveken átívelő összecsiszolódás adja, ami „K” és kedvese között soha nem létezett, csupán a férfi kötődése erősödött meg egy általa kreált nem létező tárgyhoz, egyfajta gyermeki egocentrizmusként. Ez, habár kimozdította a főhőst céltalan életéből, mégsem volt elég ahhoz, hogy az egyre valóságosabbá váló kapcsolatot megvédelmezze. Az űrváros kongó zsúfoltsága újból kiürítette a teret, hogy ugyanaz a hologramnő - ám még egy alakítható változat - empatizáljon gépiesen megtévesztően a főhőssel.

Vajon mire vágyik a magányos férfi? Tényleg csak egy általa alakítható hologramnőre? 

Folytatás következik….