Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Szabadulj fel!

Lakó Gabriella képe
Ellenőrzött szakember

Gyakran előfordul, hogy negatív gondolataink, téves következtetéseink, félelmeink gátolnak minket abban, hogy megtegyünk valamit, amit szeretnénk. Minden ilyen félelem, téves beállítódás, önártó viselkedésforma meghatározza a cselekedeteinket, korlátozza szabadságunkat és eltérít arról az útról, amin járni szeretnénk.

Mindannyiunk fejében vannak gondolkodási sémák, meghatározott összefüggések, amelyek leegyszerűsítik, megkönnyítik számunkra a helyzetek értékelését, annak érdekében, hogy gyorsabban tudjunk cselekedni. Beállítódásaink egy része valóban a segítségünkre van, ám lehetnek olyan elvárásaink is, amelyek torzan láttatják velünk a világot. Az az ember, aki annyira kevésre értékeli önmagát, hogy társaságban képtelen interakcióba lépni másokkal, mert azt gondolja, hogy ő nem olyan érdekes, mint mások, annak megfelelően is viselkedik, hogy végül elutasításként élje meg a helyzetet.

Ahhoz, hogy reálisabban tudjuk értelmezni a szituációkat, felül kell vizsgálnunk automatikus reakcióinkat, amelyek eddig gátoltak minket.
Leggyakoribb kognitív torzításaink, amelyek megnehezítik a hétköznapjainkat a következők:

  • Minden vagy semmi típusú gondolkodás: Például, amikor azt gondjuk, hogy, ha nem 100%-os a teljesítményünk akkor semmit sem ér.
  • Felnagyítás / lekicsinylés: Például, ha eredményeinket, képességeinket lebecsüljük, hiányosságainkat, hibáinkat eltúlozzuk.
  • Pozitívumok érvénytelenítése / figyelmen kívül hagyása: Ha sikereinket csupán a véletlennek, szerencsének tulajdonítjuk.
  • Érzelmi érvelés: Saját érzelmeink alapján értékelünk valamit. (Félek valamitől, akkor az félelmetes.) Vagy mások megnyilvánulásait a saját érzéseink szerint magyarázzuk. („Csak azért dicsér, mert elfogult.”)
  • Megszemélyesítés: Ha olyan dolgokért is magunkat hibáztatjuk, amire nincs ráhatásunk. (Pl. „Én tehetek arról, hogy elváltak a szüleim.”)
  • Korai/önkényes következtetések: Nem logikus következtetés bizonyíték hiányában. Ide tartozik a gondolatolvasás vagy jövendőmondás, amikor tudni véljük, hogy mi fog történni vagy miként fog cselekedni a másik. (Pl. „Azért nem beszélget velem, mert ellenszenves vagyok neki.” „Velem úgysem fog beszélgetni senki.”)
  • Negatív mentális szűrés: Csak a negatív dolgokat vesszük észre a világból
  • Túláltalánosítás: Egyszeri eseményből azt a következtetést vonjuk le, hogy mindig ez történik.
  • Címkézés: Egy konkrét cselekedetből általános következtetést vonunk le valakiről, minősítjük. (Pl. „Mogorván beszélt velem, milyen egy bunkó.”)
  • Kell/kellene állítások megfogalmazása önmagunkkal/másokkal szemben: Kötelezőnek gondoljuk valaminek az elvégzését, pedig nem életbevágó.
  • Katasztrofizálás: A jövővel kapcsolatban negatív előfeltételezéseink vannak, és ezeket fel is nagyítjuk. )„Nem fog sikerülni a vizsgám, és mindenki rajtam fog röhögni.”)

Ezeken a gondolkodási torzításokon keresztül jelennek meg a fejünkben olyan negatív automatikus gondolatok, amelyek hátráltatnak bennünket. Pl. „Nem vagy elég jó.” „Nekem semmi sem sikerül.” „Engem senki sem szeret.” stb.

Gondolkodásunk odafigyeléssel, igazoló és cáfoló bizonyítékok gyűjtésével megváltoztatható, ám a gondolatokhoz kapcsolódó érzések sokkal lassabban változnak. „Tudom én, de továbbra is azt érzem, hogy…” Ahhoz, hogy az érzéseink változzanak, pozitív tapasztalatok megszerzésére van szükségünk, azaz tudatos megfontolás alapján másképpen kell viselkednünk a félelmet vagy szenvedést okozó helyzetben. Át kell élnünk, hogy ez más eredményt hoz! Például, ha félénk vagyok, és nem merek beszélgetni egy társaságban, azt érzem, hogy biztos nem vagyok szimpatikus, még ha az elején próbáltak is bevonni a beszélgetésbe. De, ha megpróbálok bekapcsolódni (bár lehet, hogy elsőre esetlennek érzem magam), pozitív élménnyel lehetek gazdagabb.

Mindenféle helyzetbe előfeltételezésekkel, korábbi tapasztalatokkal megyünk bele, és azoknak megfelelően viselkedünk. Sémáink segítségünkre vannak, ha hiányos információval rendelkezünk egy helyzettel kapcsolatban, segít eligazodni (így szokott lenni…), de egy negatív séma rossz útra is vihet minket. Például, ha megcsaltak, és egy későbbi kapcsolatban a párom egy kis magányra vágyik, rögtön azt fogom gondolni, hogy biztosan csajozni megy, és ennek megfelelően agresszíven vagy elutasítóan viselkedem vele.

Fontos, hogy a jelenre reagáljunk, arra, ami éppen most van, nem arra, ami volt. Nem kell előre tudnunk, hogy a másik ember hogyan fog viselkedni, vagy, hogy mi fog történni. Szabaduljunk meg korlátozó beállítódásainktól, amelyek beszűkítik életünket és adjunk esélyt, gondolatban és viselkedésünkkel is annak, hogy ezúttal másként legyen! Engedjük, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy szeretnénk!