Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Sportsérülések-hogyan tovább?

Varga Anett képe
Ellenőrzött szakember

Általános vélekedés, hogy kétféle sportoló létezik, mégpedig, aki volt már sérült, és aki még nem. Az élsport és versenysport miről is szól? A teljesítmény, a minél jobb eredmény elérése a siker igazi mutatója. Ez a sérülések szempontjából fontos tényező. A sportolók állandó teljesítménykényszerben vannak, nemcsak a mérkőzéseken, de az edzéseken is. Versengenek egymással csapaton belül, az ellenfelekkel és persze saját magukkal is. A fokozott igénybevétel és a rosszul kezelt stressz fokozhatja a sérülések valószínűségét. A stressz, a stresszel való megküzdés kulcstényező ebből a szempontból is. Abban az esetben, ha a sportoló mentálisan nincs felkészülve megfelelőképpen, gyakori a koncentrációs probléma, a figyelem lankadása, hamarabb bekövetkezhet a baleset, sérülés. Természetesen a sérülés nemcsak akut formában létezik. A túlzott igénybevétel okozhat krónikus sérülést is. Ezért is nagyon fontos a megfelelő önértékelés és önmonitorozás, valamint a testi és mentális tünetek gyors észlelése. Ugyanis a felépülés gyorsasága és sikeressége szempontjából az idői tényező és a sportoló személyisége, múltbéli tapasztalatai és érzelmei mind- mind befolyásoló tényezők.
A sérüléseknek mindig van valamilyen mentális következményei, szövődményei. Maga a sérülés egy krízisként fogató fel. A krízis mértéke természetesen függ a sérülés mértékétől, az időzítéstől, a következményektől és persze magától a sportoló ember személyiségétől. A krízis a következő állomásokból áll:
• szembesülés (észleljük a helyzetet)
• megrettenés (Mi lesz most?)
• kiút keresés (megküzdési stratégiáink vannak a fókuszban)
• döntések meghozatalának ideje (Merre tovább? Műtét, konzervatív kezelés, támasz keresés?)
• egyensúly helyreállítása vagy negatív kimenetelnél kimerülés
Sérülés után bármely szakaszban is legyen a sportoló, a rehabilitáció fizikálisan és mentálisan is megterhelő. Addig a személyisége fontos, esetekben legfontosabb részeként a sportolói lét adta, amiből bizonyos időre kikerül a személy. Kívülálló lesz, kimarad az edzésekből, az új interakciókból, lemarad versenyekről. Mindezek hatására különböző negatív pszichés hatások jelenhetnek meg, mint például a depresszió, düh, stressz és szorongás, koncentrációs és figyelmi problémák. Minden esetben fontos azonban annak hangsúlyozása és a sportoló segítése, hogy ezek a megjelenő negatív érzelmek és fájdalom természetes velejárója a helyzetnek. Ennek tudatosítása pedig jótékony hatással van magára a rehabilitációs folyamatra.
Sportpszichológusként amit tehetünk a sportolóért adott helyzetben, hogy a rehabilitációs teammel szoros együttműködésben, segítünk a minél pozitívabb és gyorsabb visszatérésben. Ehhez különböző eszközöket és módszereket alkalmazhatunk. Az elsődleges, hogy ebben az esetben is a személy, mint ember és mint teljes személyiség van a fókuszban, nemcsak mint sportoló. A környezet támogatása kiemelt fontosságú, hogy a sportoló érezze nem esett ki teljesen a napi rutinból, a megszokott társas környezetből. A magánéletéhez és a sportolói életéhez tartozó környezet is beleértendő ebbe. A rehabilitáció alatt a pszichés támogatás fő célja a fokozatosságot betartva itt is (nemcsak a fizikális felépülésnél), a negatív gondolatok belátása, azok pozitívvá alakítása. A negatív belső beszéd „egészséges” sportolók esetében is teljesítmény romboló és a figyelmet, koncentrációt is rontó tényező. Ha sikerül felismerni ezeket a negatív gondolatokat, azokat szavakba önteni és átformálni, sokkal gyorsabb rehabilitáció érhető el, nem érvényesülnek az önsorsrontó hatások. Emellett a relaxációs és vizualizációs technikák is kiválóan alkalmazhatóak a rehabilitáció alatt. A relaxáció segítségével az izmok ellazultsága fokozódik, jobban figyelünk testi folyamatainkra, egyfajta belső kontrollt érhetünk el. Emellett jó hatással van a stressz kezelésére és a stresszel járó egyéb testi tünetek enyhítésére. A vizualizáció segítségével, mintegy mentális tréning végezhető. Ennek hatására kiküszöbölhetjük gondolatban a sérülést okozó mozdulatokat, megelőzve a későbbi félelemmel teli helyzeteket (hasonló szituációban leblokkolás). Fejben képes a sportoló lejátszani mozdulatsorokat, mérkőzés szituációkat, amíg erre ténylegesen, fizikálisan nincs lehetősége. A képi társítás abban is segíthet, hogy elképzeljük, milyen lesz a visszatérés adta élmény, érzelmileg biztonságot adhat, magabiztosságot és büszkeséget idézhet fel bennünk. A relaxáció és vizualizáció mellett a célkitűzések fontossága sem elhanyagolható. Csakúgy, mint aktív sportolóként, a rehabilitáció alatt is fontos a rövid és hosszútávú célok minél pontosabb megfogalmazása, az elköteleződés és fókusz fenntartása ugyanis a sikeres rehabilitáció nélkülözhetetlen része.

Problémakör: