Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A spontaneitás gyilkosa: a szorongás

Iványuk Áron képe
Ellenőrzött szakember

Emlékszik arra, hogy mikor volt utoljára olyan napja, vagy akár csak egy órája, amikor minden döntése magától értetődőnek, természetesnek tűnt és egy pillanatig sem aggódott azon, hogy mások mit is gondolhatnak Önről, vagy arról, amit csinál? A szorongás megakadályozhat minket ennek a szabadságnak az átélésében, mert amint átadnánk magunkat a spontánságnak, rögtön olyan kérdésekkel kezd minket bombázni, mint például: "Biztos, hogy nem lesz abból baj, ha elengedem magam?" "Megengedhetem magamnak, hogy azt csináljak, amit akarok, amikor amúgy rengeteg dolgom lenne?" és talán a leggyakrabban: "Vajon mit szólnának mások ahhoz, amit csinálok?" A szorongás tulajdonképpen tárgynélküli félelem, azonosítható ok nélkül is létrejöhet, észrevétlenül rombolva a tőle szenvedő önértékelését és rengeteg olyan cselekedetet meggátol, ami a pihenést, kikapcsolódást, ellazulást szolgálná. A szorongás hátterében gyakran az az érzés áll, hogy képtelenek vagyunk megfelelni mások és a saját elvárásainknak, ami kiváltója, de következménye is lehet a szorongásnak.

Kiváltója akkor, ha gyermekkorunkban sokszor éltük meg azt, hogy a számunkra fontos személyek olyan elvárásokat támasztottak felénk, amiknek nem tudtunk megfelelni és ez szorongást idézett elő bennünk, ami később bármilyen helyzetben megjelenhet, akár jelen vannak mások, akár nem. Ezeket az elvárásokat olyan mélyen építjük magunkba, hogy akkor is irányítanak minket, amikor semmi helyük nem lenne a helyzetben.

Kövekezménye pedig akkor, ha a teljesítményhelyzetben megélt szorongás miatt rosszabbul teljesítünk, mint egyébként tennénk és így éppen a szorongás miatt következik be az, amitől tartunk: a kudarc.

A szorongásban a legrosszabb, hogy általában kevésbé intenzív, mint a félelem, így hosszú ideig kísérhet minket anélkül, hogy tudatosítanánk magunkban a jelenlétét. Így lehetséges az, hogy akár éveket élhetünk úgy, hogy képtelenek vagyunk a valódi spontaneitásra és arra, hogy megengedjük magunknak a szabadságot, a kikapcsolódást. Pedig megérdemeljük. Mindannyian.