Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Serdülőkori krízisek 3. rész - Identitáskrízis

Tóth Beáta képe
Ellenőrzött szakember

 

Összességében három alapvető fontosságú feladata van a serdülőkornak, a kamasz fiatalnak; elsőként a szülőkről való fokozatos, érzelmi leválás, az elszakadás; másodikként a szexuális szerep személyiségbe való beépítése, az identitás újjászervezése és stabilizálása, valamint végül, de nem utolsó sorban a jövendő társadalmi szerepre való szocializáció (pályaválasztás, társadalmi normák beépítése a személyiségbe).

 

Identitáskrízis – „Ki vagyok én?”

A serdülőkor az önismereti kíváncsiság időszaka. Erikson (1968) szerint a serdülőkori identitás kialakításának folyamata attól függ, hogy a serdülőt hogyan ítélik meg mások, ő maga hogyan ítél meg másokat, hogyan vélekednek mások az ő ítéleteiről és mennyire képes figyelembe venni a társadalmi rendet, az adott társadalom jellemzőit. Ki vagyok én? Milyen vagyok? Milyennek látnak mások? Milyen akarok lenni? A kérdésekre adható válaszok megtalálásának módja a vágyak összhangba kerülése a felnőtt normákkal. Marcia (1980) Erikson modelljére alapozva vizsgálta a serdülők identitás-státuszát. Két dimenziót különített el, az elköteleződés és a krízis (keresés, küzdés, próbálkozás) dimenziókat. Az elköteleződés azt jelenti, hogy a serdülő saját maga tapasztalja meg azokat az értékeket, amelyeket elfogad, majd magáévá tesz. A krízis pedig arra a folyamatra utal, amelynek során a serdülő aktívan vizsgálja lehetőségeit, újraértékeli szülei választását, alternatívákat keres. Négy lehetséges kimenetelt határozott meg; amennyiben volt keresés és megtörtént az elköteleződés, akkor megvalósult az identitás, az eriksoni fejlődési modell ezen szakasza sikeres kimenetellel zárult. Amennyiben sem keresés, sem elköteleződés nem történt, a kialakult értékrend csupán esetleges, akkor beszélhetünk az identitásdiffúzióról. Marcia köztes állapotokat is feltárt, így határozta meg a moratórium fogalmát, amikor a szerep, identitás próbálgatásának fázisa még nem zárult le, nincs elköteleződés; valamint a korai zárás fogalmát, amikor is a kamasznál keresés nélkül történt elköteleződés.

Az identitás tehát egy összetett jelenség, a keresés, önmeghatározás folyamatában elakadt serdülő komolyan sérülhet. Önértékelése labilissá válhat, megroppanhat, szorongása fokozódik. Ezért az identitás elérését nagyon fontosnak tekintjük a serdülők normális fejlődéséhez, amelyben nagy szerepet játszik a család, a kortársak, az iskolai környezet.

 

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, keresse fel az alábbi lehetőségek egyikét

Irodalom

Balogh, B. (2015). Középiskolás tanulók jövőképének vizsgálata különböző iskolatípusok essetén.

Blackburn, A. C., & Erickson, D. B. (1986. May). Predictable Crises of the gifted students. Journal of Counseling and Development, 552-555.

Hajduska, M. (2008). Krízislélektan. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

Marcia, J. E. (1980). Handbook of Adolescent Psychology. New York: Wiley.

Mendes, E. R., & Horizonte, B. (2002). Contemporary Adolescence and the Crisis of Ideals. International Fprum of Psychoanalysis, 125-134.

Vikár, G. (1980). Az ifjúkor válságai. Budapest: Gondolat.