Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Serdülőkori krízisek 2. rész - Autoritáskrízis

Tóth Beáta képe
Ellenőrzött szakember

Összességében három alapvető fontosságú feladata van a serdülőkornak, a kamasz fiatalnak; elsőként a szülőkről való fokozatos, érzelmi leválás, az elszakadás; másodikként a szexuális szerep személyiségbe való beépítése, az identitás újjászervezése és stabilizálása, valamint végül, de nem utolsó sorban a jövendő társadalmi szerepre való szocializáció (pályaválasztás, társadalmi normák beépítése a személyiségbe).

 

Autoritáskrízis

A serdülő én-formálódása, szerepkeresése közben megváltozik a viszonya környezetéhez is – konfliktusforrássá válik mind a családja, mind az iskola számára –, ennek ellenére vagy épp ennek hatására a szülő nehezen éli meg szerepvesztését. Amikor a gyermekkor véget ér, átalakul a tökéletes gyermek képe, de ez nem azt jelenti, hogy a szülők már nem fontosak. Amikor a gyermekek elérik a serdülőkort, a szülők ráébrednek, hogy megbukott az a korábbi elképzelésük, hogy ők – másoktól eltérően - egy tökéletes gyermeket fognak felnevelni. A serdülőben is átalakul szüleiről, a felnőttekről alkotott kép; a személyről, akit a gyermek korábban nagynak és mindenhatónak látott, kiderül, hogy egyszerű felnőtt, akit immáron öregnek, idejét múltnak fog látni.

„Lázadó kamasz-ok?”

A kamaszkor a fennálló szabályok megkérdőjelezésének kora, jellegzetessége a lázadás a hatalommal rendelkező személyek ellen – ezért tartanak tőle szülők és pedagógusok egyaránt. Ahhoz, hogy a fiatal későbbiekben sikeresen be tudjon illeszkedni a társadalomba, szükséges a hatalomhoz való viszony meghatározása. Gyakran a vita, amely csupán önmagáért fontos, a személyes erő demonstrálását jelenti. Ha ezekben a vitákban győzhet a kamasz, ha igaza lehet, akkor magabiztosabbá válik; de ha veszít, kishitűsége, érzékenysége, agresszivitása fokozódik. Az autoritáskrízis a lázadás kiélezett formája, amelynek oka leggyakrabban a családi háttérben rejlik. Autoritás szimbólumaként jelennek meg a társadalmi rend, a pedagógusok, az iskolai elvárások, a szabályok, a szülők (elsősorban az apa személye).

Mindenki olyan módon, olyan formában lázad, amelyet a környezetében, családjában, vagy napjainkban a médiában látott. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az utóbbi években a média, a modern technológia jelentős hatást gyakorol a serdülőkori magatartásformákra. Különös mértékben az agresszió, az impulzív viselkedés a hatalommal szembeni ellenállás a leginkább média által nyújtott minták; gyakran olyan mértékben hatnak a kamaszokra, hogy összekeverik azt, mi az, ami családi és mi az, ami nem; mi a valóság, és mi az, ami fikció.

Mindemellett a serdülő nagyon szorong attól, ami vár rá. Ha a szülő (az apa) nem félt attól, hogy kifejezze autoritását gyermeke felé, akkor olyan biztos talajt helyezett a gyerek lába alá, amelyen a serdülő biztonsággal élheti meg a serdülőkori útkeresés viszontagságait.

 

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, keresse fel az alábbi lehetőségek egyikét

Irodalom

Balogh, B. (2015). Középiskolás tanulók jövőképének vizsgálata különböző iskolatípusok essetén.

Blackburn, A. C., & Erickson, D. B. (1986. May). Predictable Crises of the gifted students. Journal of Counseling and Development, 552-555.

Hajduska, M. (2008). Krízislélektan. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

Jámbori, S. (2007). Hogyan tervezik a serdülők a jövőjüket? Szeged: SZEK Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó.

Marcia, J. E. (1980). Handbook of Adolescent Psychology. New York: Wiley.

Vikár, G. (1980). Az ifjúkor válságai. Budapest: Gondolat.