Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Serdülők az elvált szülőkkel szemben

Heim Judit képe
Ellenőrzött szakember

Előző blog bejegyzésemben a serdülők és szüleik konfliktusos kapcsolatáról írtam. Összességében elmondható, hogy a kamaszok viszonya az anyával konfliktusosabb, ezért az apa „villámhárító” szerepére nagy szükség lehet ebben az időszakban. De mi történik akkor, ha az apa valamiért nem elérhető?

A válások magas száma miatt ez az eshetőség a családok nagy arányánál előfordulhat. Egy 2012. tavaszi kutatásom tizenéves résztvevőinek 30%-a élt elvált családban. Közülük csak 10% volt azoknak az aránya, akik az édesapjukkal éltek, a többiek mind az édesanyjukkal. 30%-uk nyilatkozott úgy, hogy hetente többször is találkozik az édesapjával, 35% sosem vagy szinte sosem látja őt. Korábbi, külföldi vizsgálatok is azt mutatják, hogy az apai látogatások általában a válás utáni 1-2 évben gyakoribbak, utána csökkennek.

Az elvált családok nagy arányánál marad tehát az anya és a gyerek egy háztartásban. Gyakran előfordul az is, hogy az anyák nem házasodnak újra, és életüket a gyereknevelésnek szentelik. Szoros kapcsolat alakul ki az anya és a gyerek között, aminek törvényszerűen a serdülőkor végére fel kellene bomlania. A kamasz küzd a kötődés ellen, hiszen célja a leválás, az anya pedig a felelősség fokozott súlya miatt nehezen engedi el a gyerekét. 

Nehezíti az elengedést az is, hogy az elvált családok tizenévesei körében gyakoribbak a tanulási-, viselkedési-, és kapcsolati problémák. Ezek kezdetben a figyelemfelkeltés eszközei, és később rendeződhetnek. Ha mégsem, akkor előfordulhat, hogy az anya még inkább próbálná magánál tartani a kontrollt, fokozódhat az igénye arra, hogy segítsen gyerekének megoldani problémáit. Ez viszont a serdülőt még intenzívebb lázadásra készteti. 

Egy külföldi elmélet alapján az apa távolléte különösen a fiúkra nézve veszélyes: előfordulhat, hogy túl erős azonosítást érez az anya és saját maga között. Így a feminin identitástól való félelme kompenzáláshoz, a férfias tulajdonságok túlértékeléséhez vezethet, szélsőséges esetben akár bűnözéshez is. 

Visszatérve a tavalyi vizsgálatomhoz: azoknál a családoknál, ahol a szülők együtt éltek, az apai szeretet és törődés valószínűsítette azt, hogy a kamasz kevésbé szorongó, az elváltaknál nem. Az ő esetükben az apa túlvédő viselkedésének észlelése nem illik a képbe, ez okoz feszültséget, szorongást.

Összességében elmondható, hogy fontos lenne, hogy az apa vagy egy másik férfi minta elérhető legyen a serdülő számára, és az is, hogy megmaradjon a szülők között a jó kapcsolat. Azt már többen kimutatták, hogy nem maga a válás ténye vezet a gyerek problémás viselkedéshez, hanem a gyakori családi konfliktusok. Bármennyire is nehéz, fontos, hogy az elvált családoknál is működjön bizonyos fokú szabadság, szárnybontogatás engedélyezése, amellett, hogy a biztonságos háttér elérhető legyen a kamasz számára.