Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A segítés boldogsága

Bogdán Brigitta képe
Ellenőrzött szakember

Számos kutatás bizonyította, hogy az önkéntesség pozitív hatással van a jóllétre és a boldogságra. Ez nem meglepő, a másokon való segítés a génjeinkbe van kódolva; az altruizmus (melynek során önzetlenül, akár saját kárunkra is segítjük fajtársunkat) saját fajunk fennmaradását szolgálja, mely az állatvilágban is ismert jelenség.

Önzetlen segítségnyújtásra mindig van lehetőség, ugyanakkor mostanában egy módja különösen nagy figyelmet kap: az utca embere saját lelkiismerete által vezetve, civil szerveződésbe tömörülve, nem törődve az ország sorsát meghatározó döntéshozók által kijelölt fő csapásiránnyal, azt teszi, amit saját maga helyesnek vél, helyesnek érez: Segít a rászorulókon, azokon, akik teljesen magukra maradtak sanyarú sorsukkal. Az ilyen ember talán nem mindig tudatosan, de állampolgári létének fontos feladatát teljesíti: valóban hasznos tagja a maga társadalmának.

Természetesen lehet azon vitatkozni, hogy milyen mértékben szükséges a Nyugatnak és országunknak felelősséget vállalni a menekültkérdésben, itt nem ez a lényeg. A humánus bánásmód minden embert megillet, a jog az üldözés elől más országban menedéket keresni, és a jogalanyiság mindenhol a világban történő elismerése az alapvető emberi jogok közé tartoznak, melyeket az ENSZ által kiadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata rögzít. (A Nyilatkozat letölthető innen: http://www.ohchr.org/EN/UDHR/Documents/UDHR_Translations/hng.pdf.)

A történelem során rengetegszer előfordult, hogy a hatalom negatív befolyással bírt az emberek cselekedeteire, az alig 70 évvel ezelőtti, professzionális és rendszerszintre emelt tömeges emberirtás idején is. „Parancsra tettem.” – mentegetőztek kihallgatásuk során az embertársaik megsemmisítésében valamilyen módon részt vevő, egyébként teljesen hétköznapi polgárok. De akkor is voltak, akik – akár saját és családjuk biztonságát is veszélyeztetve – próbáltak segíteni másokon. Mert ezt tartották helyesnek.
Most is vannak ilyen bátor, saját értékrendjüket és lelkiismeretüket követő testvéreink. Számukra nincsenek felmerülő kérdések: ha valaki segítségre szorul, és nincs, aki a segítségére siessen, akkor ők sietnek azt megtenni, amit emberi kötelességüknek éreznek.

Amikor segítünk másokon, egy magunknál hatalmasabb erőhöz csatlakozunk: közös boldogságban és örömben van részünk, ahogy adunk és kapunk. Az emberiség családjának közös tagjaiként vállaljuk a minket illető felelősséget. Ilyenkor tudjuk, hogy helyesen cselekszünk, és végtelen boldogságot érzünk, hogy megtesszük azt, ami tőlünk telik.

Ilyenkor az önmagunk által szabadon hozott döntésünket ünnepeljük. Azt, hogy saját kompetenciánkkal és szabad akaratunkból kiindulva értéket hozunk létre, helyes dolgot teszünk, mely mindannyiunk közös világának békéjét és egy reményteli jövő épülését szolgálják. Egy olyan világ épülését, ahol érdemes – és ahol lehet is - élni.

Írta:
Bogdán Brigitta
pszichológus
life és business coach