Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Rejtélyes tünetek

Thiery Henriette képe
Ellenőrzött szakember

Igen ritkán, de előfordul, hogy valakinek anélkül vannak valóságos testi panaszai, hogy azoknak vizsgálattal igazolható szervi oka lenne. Összefoglaló néven szomatoform zavaroknak nevezik ezeket a betegségeket. Közös jellemzőjük a meglévő, valóságos testi tünetekkel kapcsolatos túlzott aggodalom, a velük való szinte állandó foglalkozás. Az érintettek mind a fizikai, mind az érzelmi distresszre, nehézségekre fokozott érzékenységgel reagálnak. Ez a jelenség már az ókor óta ismert, akkoriban hisztériának nevezték (maga a szó is görög eredetű), és számos különböző elmélet született a magyarázatára, melyek közül talán Freud hisztériával kapcsolatos okfejtése a legismertebb.

A fenti csoportba tartozó betegségek közül elsőként a szomatizációs zavarral (más néven Briquet-szindrómával) foglalkozom, mely elsősorban nőket érint, és általában fiatal korban kezdődik. Az észlelt tünetek kiterjednek a szervrendszerek többségére, és ismétlődő jelleggel, több éven át, elhúzódóan, néha bizonytalan jelleggel jelentkeznek. A panaszok általában különböző fájdalmakkal, gyomor- és bélrendszeri problémákkal, hangulati ingadozásokkal, szexuális zavarokkal kapcsolatosak, és szubjektív mércével igen erősek. A diagnózis megállapításához nyolc (vagy ennél több), fizikai okkal meg nem magyarázható tünet szükséges. Ezek közül négy valamilyen fájdalom jellegű panasz, mely különféle testtájakhoz vagy funkciókhoz köthető (például fejfájás, hátfájás, ízületi fájdalmak, stb.). További kettő a gyomor-és bélrendszert érinti, ez lehet akár hányinger, akár hasmenés vagy ételintolerancia. Az előzmények között szerepelnie kell egy, a szexualitást érintő problémának (ilyen lehet például a szexuális közöny vagy a megmagyarázhatatlan menstruációs problémák), továbbá egy neurológiai jellegű tünetnek, mint például egyensúlyzavar, nyelési nehézségek, kettős látás, bénulás, görcsök vagy más hasonlók. A lényeg az, hogy a panaszoknak nincs kimutatható szervi okuk, és a beteg nem szándékosan idézi elő vagy színleli őket, ugyanakkor számára jelentős szenvedést okoznak. Viszonylag ritka problémáról van szó, a lakosság kevesebb, mint 1%-át érinti. Az orvoshoz fordulók körében azonban ez az arány jóval magasabb. A betegek mintegy felénél, kétharmadánál hisztrionikus, ritkábban antiszociális személyiségzavar is kimutatható. Jellemző a családi halmozódás, az egyenes ági rokon nők között körülbelül 20% a zavar gyakorisága.

Mivel hosszú lefolyású, számos különféle tünetet mutató betegségről van szó, igen nehezen ismerhető fel. Sok esetben kerül sor felesleges műtétekre és egyéb beavatkozásokra. Gyakran társul más pszichiátriai problémákkal, például depresszióval, alkohol- vagy kábítószer függőséggel. Sokszor vezet komoly családi problémákhoz, váláshoz. Jellemző az is, hogy a betegek nem, vagy csak igen nehezen fogadják el, hogy panaszaik hátterében pszichés ok húzódik meg.

A cikk második részét ide kattintva tudja elolvasni!

Irodalom:

Andreasen, N. C., Black, D. W. (1997). Bevezetés a pszichiátriába. Medicina Könyvkiadó, Budapest (pp. 375-382)

Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 323-326)

DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest