Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A PTSD-s aszexualitás egy feloldási stratégiája

dr Gróf Csilla képe
Ellenőrzött szakember

Pásztor Dániel, Gróf Csilla (szerzők)

A PTSD (poszttraumás stressz zavar, post traumatic stress disorder) traumatikus események után megjelenő válaszreakció. A traumatikus élmény lezárulta után is még hosszú ideig képesek a hozzá kötődő emlékképek a tudatban maradni, vagy ismétlődni, melyhez kapcsolódva sokszor szomatikus zavarok is társulhatnak. PTSD-t sokféle trauma kiválthat: természeti katasztrófák, véletlen életesemények (pl. baleset, halálos betegségek), szándékos károkozás (pl. háborúk, bántalmazás). PTSD differenciál diagnózisát segítő jelenségek: alkalmazkodási zavar, depresszió, szomatoform zavar, generalizált anxietás, pánikbetegség, specifikus fóbiák, disszociatív konverziós zavar, viselkedés zavar.

Bántalmazás (pl szexuális abúzus) során kialakult felfokozott szexualitás vagy aszexualitás is lehet a PTSD manifesztációja. Az aszexualitás jelen esetben, mint viselkedéses zavar, nem funkcionális testi zavart jelent, hanem a testi vágyak hiányát (tehát ritkán vagy egyáltalán nem éreznek nemi vágyat), bár az érzelmi kötődés igénye továbbra is fenn áll. Arra éreznek fokozottabb késztetést, hogy más emberekhez közelebb tudjanak kerülni, jobban meg tudják őket érzelmileg ismerni. Többségüknek van képessége szexuális öröm megélésére (pl. orgazmus), és a maszturbáció sem ismeretlen előttük, s normális fizikai reakcióik számukra idegen, zavaró tud lenni szexuális ingerkeltő helyzetben.

Mivel a PTSD mentén kialakuló aszexualitás sok esetben, feltehetőleg egy normális szexuális vággyal rendelkező embernél alakul ki, ezért ha a kliens hajlandó ismét nemi vágyai beteljesítésére, akkor érdemes az alábbi rehabilitációs utat kipróbálni.

 

A feloldás egyik lehetséges szerkezete a párterápiában: Részleges sérültség esetén az aszexuális tünetek gyakran a kliens komfortzónáján kívül érvényesülnek, és a maga biztonsági zónájában, önkielégítéssel, fantáziájával képes megélni a szexualitását, és a vágyait. A jelenséget kiváltó októl függően létezhet akár extrém mértékű szexuális étvágy a komfortzónában úgy, hogy ténylegesen egy másik ember, akár a párja jelenlétében ez minimális mértékű, illetve teljes aszexualitásnak tűnhet, továbbá kísérő tünetként fellépő érintésiszony, idegenkedés valamely intim cselekménytől, például erogén zónák érintése. Megfigyelhető szégyenlősségi roham is. Ezen tünetek feloldásához nemcsak azért kell egyéni terápia, hogy maga a tüneti kezelés megkönnyítse a kliens magánéletét, hanem hogy az eredendő okok is feltárásra kerüljenek, és megfelelő teljeskörű terápiát lehessen kialakítani a kliens számára. Ez gyakran legjobb megoldásként párterápia része lehet, mivel jelentős fejlődést a kliens ebben a problémakörben gyakran nem tud egyéni ülésekkel, és gyakorlati szexuálterápia nélkül elérni. Gyakran előfordul az is, hogy a kliens egyedülálló állapotában nem is feltétlenül tud a tüneteiről, és párkapcsolat lehetőségében, illetve intim jellegű interakciókban mutatkozik csak meg.

A párterapeutának akkor van a legkönnyebb feladata, ha egy jó érzelmi kötelékalappal tud dolgozni, és a kliens és párja között megvan a lehető legmagasabb fokú bizalom, ugyanis enélkül a dolog többnyire leküzdhetetlen. A bizalom, és annak felépítése a legfontosabb feladat, hogy a kliens komfortzónája kellően ki legyen bővítve. Ha úgy tűnik, hogy még nem a kívánt szinten van, a terapeuta feladatok, gyakorlatok adásával tud segíteni az elmélyítésben, hiszen gyakran a kliens érzelmi kötődése (pl. szerelem érzet) is kevés önmagában az aszexuális tünet leküzdésében. A gátakat fokozatos munkával lehet csak megtörni:

  1. A bizalomépítés

Ha az első feltétel szilárdan áll, akkor neki lehet állni, dolgozni a kényesebb, nehezebb területnek. Ez pontosan az a küszöb, amely az egész terápia alatt a legnagyobb kihívás, ami a kliens számára a legnehezebben leküzdhető. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a megfelelően felépített bizalmi kapcsolat nélkül a terápia valószínűleg sikertelenségre van ítélve az érintésiszonnyal való küzdelemben. Meg kell tanulni a feleknek megérinteni egymást, az intim érintés megtanulásához érdemes különböző gyakorlatokat kitalálni, gyakran nem is kell a direkt érintkezéssel kezdeni, hatékonyabb lehet, ha kellemes érzést okozó tárgyakkal kell megérinteni a másikat (pl. ecsettel testfestés, vagy más kellemes tapintású anyaggal való érintés). Számtalan feladatot ki lehet találni erre a pontra, és fokozatosan át kell állni a direkt, és később intim érintésre, így a második szint:

  1. Az intim érintés megteremtése

Igen gyakori kísérő, tipikusan PTSD tünet a hirtelen fellépő szégyenlős rohamok, amelyek megjelenhetnek bármikor az egyébként jól felépített intim érintkezés, vagy akár a nemi érintkezés során. Mivel ez a tünet szinteken átívelő is lehet, ezért a hatékonyság érdekében külön figyelmet kell fordítani a szégyenlősség leküzdésére. Ezen a szinten a kliens a biztonságos intim érintéssel már megkezdi a feloldódást és a visszanyerhető szexuális izgalom is megjelenik. Segítség még kellhet a párnak abban, hogy a kliens permanensen egyre kevesebb szégyenlősrohammal képes legyen az izgalmi állapotra, és egymásra koncentrálni, hogy a szégyenlősség, és az érintésiszony ne zavarja meg ezt az állapotot már. Így ez a szint:

  1. A zavartalan szexuális izgalmi állapot elérése

Elérkeztünk ahhoz a szinthez, amikor a párnak érdemes megpróbálkozni a nemi érintkezéssel, itt különösebben a terapeuta már nem konkrét feladatokat ad, hanem instrukciókat a sikeres terápia másik elengedhetetlen feltételéhez: a párhoz való szeretetteljes fokozott figyelem, a testi reakciók megfigyelésével, a ráhangolódással, hogy a korábban leküzdött kísérőtünetek lehetőleg ne jelenjenek meg újra, illetőleg sikerüljön minimalizálni. Itt az elsődleges cél az oldott állapotú nemi érintkezés elérése, vagyis:

  1. A PTSD tünetmentes szexuális élmény elérése.

A látványosan megjelenő PTSD tünetek javarészt való leküzdésével már nagyon közel kerül a pár ahhoz, hogy az érintett kliens képes legyen megélni az érzelmeit testi mivoltában, azonban erről a szintről való továbblépés, ha nem is a legnehezebb rész a kliens számára, de minden bizonnyal a leghosszabb rész. Amikor is a cél elérni a kliensnek azt az állapotot, amikor teljes feloldottságban tudja élvezni a párjával az együttléteket, egyúttal a feloldottság hangsúlyozottan maradéktalan legyen, ezáltal, különösen női kliensek esetében el tudjon jutni a teljes kielégülésig, az orgazmusig, ami a közhiedelemmel ellentétben nem nehezen elérhető, ha az előző szintek, lépcsők maradéktalanul teljesülnek, tehát a stratégia végső célja:

  1. Maradéktalan teljességgel, és kielégüléssel megélt szexuális élmény.

Tulajdonképpen a párterápia úgymond tüneti kezeléseinek lehetséges lépései ezek, amelyek megalapoznak egy olyan szintet, amely elérésével, illetve párhuzamos fejlesztésével feltárhatók és orvosolhatók a problémát és a PTSD-t kiváltó események, traumák. Tehát mindemellett javasoltak a feltáró beszélgetések.

 

Irodalom:

1. https://hu.wikipedia.org/wiki/Poszttraum%C3%A1s_stressz_zavar, (letöltve: 2019.09.24)

2. https://hu.wikipedia.org/wiki/Aszexualit%C3%A1s, (letöltve: 2019.09.24.)

3. https://www.ncjrs.gov/pdffiles1/Photocopy/153416NCJRS.pdf (letöltve: 2019.09.24.)

4. https://www.psychologytoday.com/us/blog/first-blush/201801/asexuality-is-lifelong-lack-sexual-attraction (letöltve: 2019.09.24.)

5. https://www.jsm.jsexmed.org/article/S1743-6095(17)31221-3/fulltext (letöltve: 2019.09.24.)

6. https://blogs.webmd.com/from-our-archives/20080303/ptsd-and-sexuality (letöltve: 2019.09.24.)

7. https://www.research.va.gov/currents/spring2015/spring2015-3.cfm (letöltve: 2019.09.24.)

8. https://www.medicalnewstoday.com/articles/324595.php (letöltve: 2019.09.24.)