Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Pszt! Az Ön családjának is megvan a maga titka!

Szigeti Ildikó képe
Ellenőrzött szakember

Nem titok, szinte minden család szekrényében ott lapulnak azok a bizonyos csontvázak, és csak idő kérdése, hogy mikor esnek ki onnan. Mostanában azonban úgy tűnik, mintha egyre többen sürgetik a családi titkok napvilágra kerülését, mondhatni divattá vált a "leleplezés". A kérdés csak az, hogy jó ez nekünk? És ha igen, mire is jó?

Minden családnak megvan a maga titka. Legyen szó réges régi, egykoron szégyenletesnek vélt cselekedetről, avagy fájdalmas élményekről, egy biztos: ezek az elhallgatott témák alapjaiban határozzák meg úgy a família egészének, mint az egyes tagjainak „működését”. Gyökeret ad és szárnyakat. Ezek a legfontosabb feladatai és funkciói a családnak. A titkok egyfajta lassan felszívódó méregként adódnak át a „gyökereken” keresztül generációról generációra, megakadályozva ezzel az utódok szabad szárnyalását.

Nem maguk a titkok öröklődnek, hanem a hozzájuk kapcsolódó érzelem. A titok keletkezésekor megélt emóciók – lényegét tekintve – a génjeinkbe lettek kódolva (állítólag a DNS-mintázatot is átírják), ezzel magyarázható, hogy olykor önmagunk számára is furcsán, szokatlanul reagálunk bizonyos helyzetekre. Szintén a családi titkok számlájára írható az is, amikor valaki folyton "ugyanabba a pocsolyába lép" és szeretne ugyan változtatni ezen rossz szokásán, de valamiért nem bír. Hát ezért nem.

Aligha véletlen, hogy manapság divattá az eredetkeresés, a családfakutatás. Bizonytalan, talajvesztett korban élünk, amikor elemi igényünk van arra, hogy megleljük, honnan is jöttünk, kik is vagyunk valójában. Az így megszerzett információk azonban könnyen válhatnak kétélű fegyverré! Segíthetnek megértenünk az összefüggéseket, jó erősen megtámasztva ezzel az önazonosságunk (identitásunk) erősítését, de bizonytalanná is tehet. Éppen ezért, a múltban való kutakodás (ideértve a családállítást is) csak azoknak javasolt, akik elég erősek lelkileg ahhoz, hogy ne okozzon megrázkódtatást mindaz, ami kiderült.

Mielőtt ezért vagy azért belevágna egy jó alapos családfakutatásnak, azt javaslom, készüljön fel a legrosszabbra! Számoljon azzal, hogy nemcsak egy régi fotón szereplő, rég elfeledett családtagot sikerül beazonosítani, de - afféle járulékos információ gyanánt - fény derülhet régi, sötét titkokra is. Ha ez megtörténik, két dolgot tehet: lekapja a könyvespolcáról az összes önsegítő könyvet, vagy felkeres egy pszichológust, aki - ha szerencsésen választ szakembert - segít rávilágítani arra, hogy az elhallgatott momentum miként befolyásolta az Ön életét, viselkedését, némi túlzással a sorsát. Egyedül ugyanis nem sok esélye van arra, hogy bepakolja a megfelelő "dobozba" az értesülést, amely tudattalanul irányította mindaddig.

Azt azonban nem árt tudni, hogy pusztán divatból, kíváncsiságból, vagy a legjobb barátnő unszolására nem, hogy nem érdemes, kifejezetten veszélyes nyomára eredni a családi titkoknak. Ha jót akar magának, ne háborgassa a múltat! Kifejezetten tanácsos azonban a titkok nyomába eredni akkor, ha a jelenleginél szorosabb ismeretséget akar kötni önmagával, vagyis némi önismereti nagyfröccsre vágyik, vagy ha úgy érzi, valami nagyon nem stimmel a viselkedésével, a reakcióival, avagy úgy érzi, Ön, vagy a kapcsolatai "el vannak átkozva". Akárhogy is, Pandora szelencéjének kinyitása katasztrófavédelmi előkészületeket igényel!