Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Pszichoszomatikai egyszer-egy I.rész Az agy

Dr. Gerber Erika képe
Ellenőrzött szakember

Melyik vajon a legfontosabb szervünk?

Évezredek óta latolgatott kérdés: melyik a legfontosabb szervünk? Szívünk, vagy inkább az agyunk?  Tudjuk, a szív átültethető, „örökbeadható” - akárcsak a vese, tüdő vagy a máj – a személyiség változásának veszélye nélkül. Az agy esetében azonban már más a helyzet. Az agyunk ugyanis mi magunk vagyunk.

Megdöbbentő, de ha kendő-szerűen kiterítenénk az agykérget, azt látnánk, hogy mindennemű intelligenciánk csupán egy 0,5 m x 0,5 mx 5 mm-es területet foglal el. Hihetetlen, de ez a kis agyszövet testünk minden részét magában foglalja. Minden pocikánknak, minden gondolatunknak megvan a pontos helye ezen a zsebkendőnél alig nagyobb térképen. Nyitott agyműtétek esetén történő kommunikációban a beteg jelzi, hogy az agy egy adott pontjának ingerlése, a test mely területén vált ki ingerválaszt. A túlélés szempontjából fontos, sűrűn ismételt funkciókat biztosító szervek (újbegy, ajak, nyelv) reprezentációs területe az agyban nagyobb, mint a kevesebb idegvégződéssel ellátott, kisebb mennyiségű információ feldolgozásáért felelős területeké (hát – a hátunkkal viszonylag ritkán eszünk).                                                                                                                             Próbáljuk ki a következő kísérletet! Ha két golyóstollat egyidőben érintünk a hát bőréhez, akkor a két bökést egymástól 6 cm-en belüli távolságban egynek érezzük. Nem így a nyelv esetében, ahol az egynek érzett két bökés közti távolság mindössze 2 mm. Az agyi reprezentációk területe tehát nem az adott testrész anatómiai méretétől, hanem az általa ellátott funkciók gyakoriságától függ. Gondoljunk csak egy hegedűművészre, aki mögött már 10 000 óra gyakorlás van. Pontosabban 10 000 óra tapasztalati tanulás (sűrűn ismételt minta). A gyakorlási idő növelésével párhuzamosan nő a kezek agyi reprezentációs területe. Miért? Mert egyre több idegsejt „éled fel” ezen a helyen és kapcsolódik tízezernyi szomszédjával, így lesznek egyre sűrűbbek és a minták gyakori ismétlésének köszönhetően egyre vastagabbak az őket összekötő idegpályák. A tanult mozdulatok automatizmussá válnak, egyre jobban értik egymást ujjak és húrok, egyre szebben szól a hegedű.

Mindennek az ellenkezője is igaz, mert agyunk nem csak fel-építeni, de le-bontani is tud. Mi történik például akkor, ha egy szerencsétlen kimenetelű baleset következtében elveszítjük a jobb kezünket?                                                                                                                                                   A jobb kéznek megfelelő agyi reprezentáció (az idegpályák kereszteződése miatt a bal lebenyben) még sokáig aktív, még „tüzel”. Az agykéreg felől érkező impulzusokat a hiányzó kéz még „érzékeli”. Ez a fantomfájdalom jelensége.  A nem létező kéz „fáj” és „érzékel”. A jobb arcfélen lecsorduló könnycsepp a nem létező kézen is lecsordul. (A jobb kéznek megfelelő agyi reprezentációs terület a jobb arcfél szomszédságában helyezkedik el).

Folyt…