Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Pszichoszomatikai egyszer-egy

Dr. Gerber Erika képe
Ellenőrzött szakember

A tünet még nem betegség

Kezdő orvos koromban nagy hatással volt rám annak az idősödő főorvosnak a gyógyításhoz való hozzáállása, akitől életre szóló tanításokat kaptam a pályámra. Ha belépett hozzá egy beteg vizsgálati eredményeivel, ő ránézett a leletekre, bólintott egy-kettőt ősz fejével, majd barátságosan így szólt az előtte állóhoz: „Remek ez a vércukorérték, és milyen jó a kálium szint!” – s ezzel az egyszerű, igaz állításokon alapuló mondattal már elég erőt adott betegének ahhoz, hogy a kóros állapotokat tükröző értékekről is beszélhessenek.

Miért fontos a tünet értelmezése?

Ezzel a típusú támogató, a beteg érzéseire hűen reagáló orvosi magatartással sajnos nem sűrűn találkozhatunk. Sokkal inkább azt éljük meg, hogy magunkra vagyunk utalva a számokat, mértékegységeket tartalmazó - kóros értékeinket csillaggal jelölt - vérvételi eredményeinkkel, betegséget sejtető megfejthetetlen panaszainkkal. És ha sikerül végre orvost találnunk, akkor is csak a kórosról, a betegségről esik szó. Testérzeteink, lelki állapotaink szűrője a diszkomfort érzés. Ebben a szemléletben szocializálódtunk. A jó közérzetet, a tünet nélküli állapotokat nem realizáljuk, testérzeteink java része rejtve marad. Csak azokra a jelzésekre figyelünk fel, amelyek a „megszokott” közérzetünktől eltérőek, számunkra szokatlanok. Ezeket a tudatosult érzeteket sajátos jelentésekkel ruházzuk fel - tévesen tünetként értelmezzük őket. Így válnak a nem patológiás (normális funkciók), pszichoszomatikus válaszreakciók kóroki tényezőkké. Ilyen jelzések például egy erősebbnek érzett szívdobbanás, melegség érzés, kipirulás. Az ember minden figyelmét, testi történéseire irányítja. Az értelmezés nélkül maradt tünetek félelemkeltővé válnak és beindulnak a sok esetben még gyógyszerekkel sem befolyásolható önrontó körök, kialakul a betegségtudat. Ezért fontos az érzetek mielőbbi tisztázása! Pszicho-biológiai rendszerünk működésének megismerése és megértése mindenképpen segítséget jelent a ”kóros” és „nem kóros” történések elkülönítésében is. Ahhoz, hogy valóban megértsük, mi is megy végbe bennünk, nem csak a tudattalan tartalmak legtöbbször félelmetesnek hitt mélységeibe kell letekintenünk, hanem testi sejtjeink legparányibb részeibe is bele kell pillantanunk.

Az élettani folyamatok megismerése az összefüggések áttekinthetősége által segít az érzelmi megértésben. A tüneteivel magára maradt ember könnyen „belecsúszhat” egy akár depresszióba torkolló, állandósult szorongás állapotába, majd idővel a tisztázatlanul maradt pszichoszomatikus tüneteit kísérő, életminőségét, önértékelését romboló lelki állapotaira keres,- és (kap!) gyógyszeres segítséget.