Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Pszichoszomatika II., az emésztőrendszer

Dr. Gőgh Edit képe
Ellenőrzött szakember

EMÉSZTŐRENDSZERI BETEGSÉGEK PSZICHOSZOMATIKÁJA
 
Ezek a leggyakoribb pszichoszomatikus  betegségek.
A háziorvost felkeresők 25%-a, a  gasztroenterológust felkeresők 80%-a pszichoszomatikus eredetű kórtól szenved! De hiszen ismert az izgalmak hatása és befolyása az emésztőszervekre. Tudvalevő, hogy „a has a lélek hangszórója”.

Dr. Gőgh Edit előző, összefoglaló cikke a pszichoszomatikáról. (a szerk.)

Számos embernél az emésztőszervek hordozzák az érzelmi bizonytalanság, elégedetlenség, a kellemetlenségek súlyát. A fekélyek, puffadás, emésztési zavarok, gombóc-érzés a torokban, gyomorban, hasfájás, stb. mind-mind valamilyen életnehézség vagy lelki rossz közérzet szervi kifejezései.  Sokan járják végig a lelki panaszoktól az emésztőrendszeri panaszokig vezető – nem könnyű, és gyakran fájdalmas – utat.
Nyelvünk is tükrözi az érzelmek és emésztés közti szoros összefüggést, amikor úgy fogalmaz, hogy pl. „összeszorult a gyomra”, „felfordul a gyomra”, „hányingert kapok ettől az alaktól”, vagy „félelmében becsinált”, vagy „hasfájásom lesz tőle”, „megfeküdte a gyomrom”, vagy „le kellett nyelni ezt a békát”,  stb…
 Franciaországban   évente 250 000 új fekélybeteget diagnosztizálnak .
Krónikus vastagbélbántalomtól 4 millió francia ember szenved. A lakosságra átszámított arány nálunk is hasonló. Vagyis sok embert érintő problémáról van szó. Nézzünk néhány betegséget részletesebben:
 
KRÓNIKUS  VASTAGBÉLHURUT:
 
Jacques Thomas szerint ez a betegség nem más, mint a „belek sírógörcse”. Az esetek 90%-ában sem gyulladás, sem élősködő nem mutatható ki. E közben a beteg a fájdalomtól szenved!
A vastagbélgyulladást nevezik  a ”lélek görcshajlamának” is, amely kizárólag szorongó típusú emberek betegsége.
A rosszabbodások életvezetési nehézséggel, megrázkódtatásokkal, stresszel esnek egybe.   Mintha a  sírógörcs megfelelője lenne - a belek szintjén.
Egyúttal menekülési forma is, ami leplezi a kellemetlen szituációkat, érzelmi- vagy foglalkozásbeli kudarcokat, kimerülést, stb. De ha az orvos közli a beteggel, hogy betegsége „idegi” eredetű, általában nem viseli el és nem is fogadja el! /Nyombélfekélyes beteg elfogadja az idegei eredetet /.
 
Milyen a krónikus vastagbélgyulladásban szenvedő  beteg portréja?
 
Szorongó, kissé depresszióra hajló, tétovázó, önállótlan egyéniség. Kerüli a nagy érzelmeket és összeütközéseket. Szorongását addig halmozza, míg a növekvő érzelmi nyomás végül felborítja vegetatív idegrendszerének egyensúlyát. Bár leggyakoribb a 20-40 év közötti nőknél, ez a bántalom gyerekeknél is előfordulhat. Pl. iskolai drukk, félelem a dolgozat írástól, az iskolától, szintén okozhat hasonló tünetet.
 
NYOMBÉLFEKÉLY,  GYOMORFEKÉLY:
 
Legfőbb tünetei: hascsikarás, fájdalmas hasi görcsök, gyomorégés, mely leggyakrabban és legintenzívebben éjszaka lép fel. A fájdalmat és égő érzést a felszaporodott gyomorsav maró hatása okozza.

 Életünk során sok mindent „le kell nyelnünk”: el kell tűrni sérelmeket, megaláztatást, kudarcot. Gyomrunk-nyombelünk úgy viselkedik ilyenkor, mintha neki kellene megemésztenie mindezt – tehát savat termel!

 Ha sok a lenyelnivaló, a düh, harag, neheztelés, bosszú, stb., akkor több savat termel. Végül ezzel fölemészti önmagát.

Sokak szerint a fekély úgy is felfogható, mint a befelé fordított agresszió betegsége.
Ezért nem „lenyelni”, hanem kivetíteni kell az agressziónkat: a sírás pl. ilyenkor jót tesz.  Kevesebb a fekélybeteg azok között, akik néha kisírják magukat. Tehát ha betelik a pohár, nem szabad lenyelni rossz kedvünket. Hiszen aki inkább „lenyeli” dühét, annak agressziója, illetve „savanyúsága” gyomorsavként testiesül, miközben ő maga is „besavanyodik”.
Az alapkonfliktus azonban többnyire régebbre nyúlik vissza. Kisgyermekként az ilyen beteg nélkülözte az anyai és/vagy  apai szeretetet.
A fekélybeteg – tudattalanul – arra törekszik, hogy kényeztessék, szeressék, simogassák, babusgassák. Szeretetéhsége rendkívüli mértékű! A fekélybeteg valódi természete ellen cselekszik és ez az elfojtott konfliktus (ami nem tudatos), a szüntelen gyomorsavtermelés révén, megbetegíti  a gyomrát, a nyombelét, illetve az egész önmagát.
 
EMÓCIONÁLIS  HASMENÉS:
 
Igen gyakori tünet, amely nem tekinthető kórosnak, ha pl. egy vizsgadrukk előtt/alatt tör ránk, vagy heves emóciók hatására jelentkezik. Hiszen mit mond a népi nyelve: „félelmében  becsinált”.  Tehát a hátterében általában a félelem valamilyen formája, vagy félelemmel equivalens érzelem áll.  Ha félünk, nincs időnk arra, hogy benyomásainkkal elemző módon szembesüljünk, benyomásainkat, érzéseinket megemésztetlenül, feldolgozatlanul  eresztjük át magunkon.   Semmi sem marad vissza belőlük. Visszahúzódunk egy magányos kis zugba, és hagyjuk hogy történjen minden a maga módján… …
Gyakran lép fel olyan helyzetben, amivel szemben tehetetlenek vagyunk és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat.
Az ilyen ember túlzott követelménynek van kitéve, szeretné azt jól megoldani, ezzel a vágyával párhuzamosan pedig nagy benne a fokozott elismerésre való törekvés.
Gyakran  a friss benyomásokat annyira feldolgozatlanul engedi tovább , hogy még a számára hasznosat sem tartja vissza belőle. Kifejezetten adakozó ember.  A krónikus hasmenés arra utal, hogy valamilyen nagy és nehéz élethelyzettel állunk szembe, amitől tudattalanul félünk. A heveny, vagy akut hasmenés mindig konkrét problémára utal, amivel nem kívánunk foglalkozni.
 
SZÉKREKEDÉS:
 
Minden ötödik ember bélrenyheségben szenved. Franciaországban pl. 54 millió doboz hashajtót adnak el évente!! (a lakosságra átszámított arányban  hazánkban is hasonló a helyzet).
Nem kóros a székrekedés, ha pl. utazáskor, hosszabb ágyban fekvéskor lép fel. Ez azonban mindig múló jellegű.
De a tartós és krónikus székrekedés mögött az analitikusok szerint visszafogottság, bizalmatlanság, sőt, olykor az önzés is áll/hat.   
Mivel ez a zavar a „tartózkodó, visszafogott” és szorongásos embereket érinti, nem csoda hogy gyakoribb a frigid nők körében. A székrekedés azt fejezi ki, hogy nem akarunk odaadni valamit, ragaszkodunk nagyon valamihez.  Az ilyen ember képtelen magát elengedni, hagyja magában felgyülemleni a lelki benyomásokat ahelyett, hogy feldolgozná vagy megszabadulna tőlük.
Aki tehát krónikus székrekedésben szenved, annak nehezére esik bizonyos dolgoktól megszabadulni, lemondani, túljutni rajtuk. Ezek anyagi dolgokat épp úgy jelenthetnek, mint bizonyos érzelmeket, amelyeket a páciens nem akar kinyilvánítani, vagy amivel nem akar szembenézni. Miközben folyton elfojtja őket, voltaképpen önmaga elől menekül. Szüntelenül fél a veszteségtől.
Testi síkon ez a bélrendszer „visszatartásában” nyilvánul meg. Aggodalmaskodó, attól fél, hogy „kiköltekezik”, éppen ezért úgy gondolja, nem árt takarékoskodni – mindennel. Ebből következik, hogy  érzelemit is csak „porciókra osztva”  adagolja.
Anyagias, pénz-orientált világunkban igen gyakori tünet a székrekedés, amely az anyagiakhoz való erős ragaszkodásunkon át talán tükre lenne mai korunknak… ???