Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Pszichológusokkal kapcsolatos félelmeink- 1.rész

Kiss Eszter képe
Ellenőrzött szakember

 Mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor úgy érzi, nehezen tud megbirkózni a fennálló helyzetével, problémáival. Ilyenkor hasznos lehet, hogy ha nem csupán barátainkkal beszéljük át a helyzetet, hanem szakemberhez is fordulunk, hiszen ő segíthet könnyebben, gyorsabban, hatékonyabban rendezni a belső konfliktusainkat. Ez azonban gyakran nehéz, hiszen sok félelem és előítélet lehet bennünk arról, mi is történik egy pszichológusnál, hogyan is tud segíteni.

Ezek az aggodalmak útjába állhatnak a segítségkérésnek és a hatékony probléma megoldásnak, így ebben cikksorozatban szeretnék néhány ilyen kételyre választ adni.

Az alábbi gondolatok olyan emberektől származnak, akik még nem jártak pszichológusnál, de felismerték élethelyzetük nehézségeit, és szerettek volna segítséget kérni.

1. Félek, hogy mit fog gondolni rólam a pszichológus.

Teljesen érthető, hogy amikor feltárjuk legmélyebb érzéseinket egy idegennek, aggódunk, hogy vajon milyen benyomást keltünk, hiszen mindennapi életünk során fontos szerepe van annak, hogy ki mit gondol rólunk. Egy pszichológus azonban éppen attól más, hogy ítélkezésmentesen és empátiával fordul kliense felé. Szeretné megérteni a hozzá forduló élményvilágát, anélkül, hogy megítélné annak morális helyességét, vagy annak társadalmilag elismert súlyát.

Természetesen az idő előrehaladtával a szakemberben is kialakul egy kép arról, hogy kik is vagyunk, milyennek lát minket. Amennyiben ez a kérdés fontos nekünk, bátran megbeszélhetjük vele, a pszichológus őszintén fog válaszolni.

2. Nekem nincs szükségem pszichológusra, én nem vagyok beteg.

Ma Magyarországon olyan a felnőttek pszichológiai ellátása, hogy ilyen jellegű problémákat ingyenesen csak a pszichiátriákon kezelnek. Nem meglepő hát, hogy a mindennnapi emberekben a pszichológia fogalma összefonódik a kórházi osztályokkal, ami pedig egyet jelent a pszichiátriai betegséggel, és így a megbélyegzettséggel, és társadalmi kirekesztettséggel is.

Ugyanakkor a pszichológiának csupán egy része foglalkozik a mentális betegségekkel, egy külön irányzat tanulja és képviseli az egészséges, ám adott helyzetben nehézségekkel küzdő emberek segítését. A diagnosztizálható problémák kezelése mellett egyre hangsúlyosabbá válik a mindennapi ember gondjainak szakszerű támogatása.

A fent idézett kijelentés olyan, mintha azt szeretnénk bebizonyítani, hogy különbek vagyunk azoknál, akik pszichológushoz járnak, ami a fentiek fényében nem is meglepő. Rémisztő lehet az a gondolat, hogy én is olyan esendő vagyok mint bárki más, problémáim vannak, amiket időnként nem tudok egyedül jól és hatékonyan megoldani, hiszen önmagunk pozitív kiemelése a tömegből fontos pszichológiai védelmi funkciót lát el. Ugyanakkor nehézségekkel küzdeni egy nagyon emberi dolog, és így a pszichológiában létjogosultsága van a súlyos problémáktól a hétköznapi gondokon át a leghalványabb kérdésekig mindennek, ami foglalkoztatja az embereket, vagy valamilyen módon nehezíti a mindennapi életvitelüket.

3. Nekem kell megoldani a problémáimat, és ha én nem tudok kimászni belőle, más se fog tudni segíteni.

Én úgy vélem, ez két különböző dolog. Minden nehézségre az embernek magának kell megtalálnia a választ, hiszen minden ember számára más és más egy adott problémára adott válasza, nincs egységes helyes út. Így aztán a pszichológus se tudja megmondani, hogy mit kellene tennünk, így nem is fogja megoldani helyettünk a problémát.

Ugyanakkor az, hogy az mindenkinek a saját válaszát magának kell megtalálnia, nem jelenti, hogy a kereséshez nem kérhet segítséget. Gyakran egy probléma annyira átszövi a mindennapjainkat, hogy az érvek, ellenérvek, gondolatok sokasága átláthatatlanná válik, nem beszélve arról, hogy az erős érzelmi érintettség rontja az ítélőképességet és a reális gondolkodást. Egy külső személy ilyenkor nagy segítséget nyújthat abban, hogy rendezzük a bennünk levő összevisszaságot, és megtaláljuk azokat a válaszokat és erőforrásokat, amik segítenek ráállni arra az útra, amin valóban haladni szeretnénk.

4. Egy jó barát/házastárs/családtag épp úgy tud segíteni, mint egy pszichológus.

Szorosan kapcsolódik a fenti felvetéshez ez a kérdés, hiszen ha kell is egy külső személy, akivel meg lehet beszélni a problémát, miért ne lehetne ez egy olyan ember, akivel eleve jó viszonyt ápolunk. Ezt a kérdést tulajdonképpen nem olyan egyszerű érzékletesen megválaszolni, így inkább elmondom, mi az, amit mint magánember teszek egy szituációban, és miben különbözik ehhez képest a pszichológusi hozzáállásom.

Amikor egy barátom épp egy szakítás után van, programokat szervezek neki, vagy ha ezt nem tudok, akkor minden nap felhívom telefonon amíg szükségesnek érzem, órákat beszélgetek vele arról, hogy miért is volt nem hozzá illő az a fiú, és hogy miért is járt jobban a barátnőm a szakítással. A fókuszban a támogatás van, hogy érezze, nincs egyedül, hogy kapjon egy véleményt, ami megtámogatja az érzéseit, segít a túlélésben, függetlenül a valóságtól. Csak szeretnem kell, és várni, hogy meggyógyuljon.

Pszichológusként egy hasonló helyzetben szintén elsődleges az érzelmi támogatás, de emellett fontos átgondolnunk, mit jelentett a kliens számára ez a kapcsolat, célzottan megkeresni, mik és kik azok az erőforrások, amire támaszkodva felállhat ebből a krízisből, mi az az állapot, ahova szeretne elérkezni, és az én feladatom, hogy tudatosan, lépésről lépésre elsegítsem oda.

Talán érződik, hogy a pszichológiai hozzáállás sokkal koncentráltabb, több tudatosságot és munkát igényel, de hosszú távon több haszonnal is kecsegtet: míg a barátnőm az érzelmi támogatás ellenére magára van utalva abban, hogy megtalálja a krízisből kivezető utat, addig a kliensemnek tudok segíteni abban, hogy ezt talán gyorsabban és hatékonyabban megtalálja.

Természetesen vannak problémák, amikor saját lelki erőnk, illetve a környezetünk nyújtotta támogatás elég ahhoz, hogy magunk megtaláljuk a megoldást. Ha azonban az adott kérdés olyan hangsúlyossá válik, hogy negatívan hatással van mindennapjainkra, akár heteken, hónapokon, éveken át, akkor mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni.

 

Folytatás következik.