Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A pszichológus hétköznapjai

Velez Csaba képe
Ellenőrzött szakember

A pszichológusokról te is azt gondolod, hogy különleges emberek, és állandóan csak azzal foglalkoznak, hogy mindenkinek elemezzék a személyiségét? Akkor is, ha éppen ezrekkel utaznak együtt a metrón, de az őket körbeálló hat-hét embertől éppen ki sem látnak?

 Ráadásul a pszichológusok ezen felül még olyan igazán fura fazonok is, mintha egy másik bolygóról jöttek volna, ugye? Ha férfiak, akkor szakállasok, szemüvegesek, pocakosak, amit a nadrágjukba szigorúan beletűrt, de egyébként gyűrött, kockás inggel és szűk, ódivatú farmerrel hangsúlyoznak? Ha pedig hölgy az illető pszichológus, ugye akkor is szemüveges, szorosan összefogott hajjal, a bölcsészkarról megmaradt turkálós kordbársony térdszoknya, kinyúlt kötött pulóver és persze a bölcsésztarisznya kombinációjával?

Pedig a pszichológusok, a viselkedéselemzők és a pszichológiával foglalkozó más szakemberek is csak ugyanolyan hétköznapi emberek, mint te, vagy éppen bárki más.
Nekik is csak ugyanúgy telik egy átlagos hétköznap, egy rohanós hétvége, egy iskolai, munkahelyi vagy családi rendezvény, mint neked. Általában rendelőben, irodában, iskolában vagy kórházban dolgoznak, így teljesen olyan a napirendjük, mint egy átlagos dolgozó embernek. Reggel korán kelnek, felöltöznek, készülődnek.
Ha van kisgyermekük, akkor beadják a bölcsődébe, óvodába, iskolába: átöltöztetik, befizetik az osztálypénzt, megbeszélik a gondozó személyzettel a napi rutin információkat. Aztán ők is autóba ülnek, vagy éppen buszra, villamosra szállnak, és indulhat a hajtás: ha szerencséjük van, nem késik le, illetve nem kell bosszankodniuk a dugóban. Aztán beérnek, átöltöznek, felveszik a munkát, korán reggel megtartják az értekezletet, majd sietnek máris vizitelni. A vizit után pedig megtartjál a csoportfoglalkozásokat, egyéni konzultációkat. A magánpraxisban dolgozó szakemberek naptárjuk alapján fogadnak klienseket, jellemzően kora reggeli és az esti óráik foglaltak.
Ebéd után ismét értekezlet, lehet, hogy tartanak még egy foglalkozást, majd eshetnek neki az adminisztrációnak. Örülnek, ha estére befejezik. Rohanhatnak haza, felveszik a gyereket, kikérdezik mi volt az iskolában. Kicsit játszanak vagy tanulna vele. Közben rohannak berakni egy mosást, kivasalni a másnapi ruhát, vacsorát főznek, meg ki tudja még mit csinálnak, amit idejük és energiájuk enged. De persze legszívesebben ők is inkább csak elnyúlnának fáradtan a kanapén, és örülnének, ha valaki megkérdezné tőlük, hogy „akarsz-e róla beszélni?”
Bizony, a pszichológusok, viselkedéselemzők, viselkedéstudománnyal és pszichológiával más módon foglalkozó szakemberek is csak ugyanolyan életet élnek, mint te, vagy bárki más. Ugyanúgy befizetik hó elején a számláikat, ugyanúgy rohannak a postára az értesítők után, ugyanúgy szurkolnak, hogy este nyolc előtt tíz perccel még beengedjék őket a bevásárlóközpontba, és még a benzinkút is nyitva legyen. Ugyanúgy soha sincs egy göncük, amit felvehetnének. Ugyanúgy borzasztóan elfáradnak egy hosszú nap után, és sokszor semmi másra nem vágynak, mint hogy idióta női magazinokat olvassanak, vagy szappanoperákat, esetleg valóságshow-kat nézzenek, magas szénhidráttartalmú chipset rágcsálva közben.

A pszichológus is csak ember, éli az életét, végzi a munkáját. Mindössze annyi a különbség, hogy az ő munkája az, hogy másokon segítsen, a pszichológia és a viselkedésanalízis eszközeivel.

Nos, lennél pszichológus?