Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A pszichológiai fertőzésről

Negrea János képe
Ellenőrzött szakember

Az emberek általában megértik és elfogadják a biológiai fertőzések kockázatait (vírusok, mérgek stb.). Megpróbálunk védekezni és figyelni annak érdekében, hogy elkerüljük a fertőzést. Viszont naivak vagyunk a pszichológiai fertőzést illetően, aminek nagy ára van és hatással van az egyénre illetve a társadalomra egyaránt.

A pszichológiai fertőzésről

A pszichológiai fertőzés lényegében azt jelenti, hogy azok az információk amelyekről tudjuk, hogy hamisak vagy irrelevánsak akkor is befolyásolják érzelmi és viselkedési reakcióinkat ha mi ezt nem akarjuk illetve nem hiszük hogy megtörténik.

Ami megnehezíti dolgunkat, az a téves hiedelem, hogy hatékonyan tudjuk kontrollálni az információt. Ezzel az illúzióval élve, nem vagyunk igazán motiváltak, hogy kezeljük a pszichológiai fertőzést ami sajnos még sérülékenyebbé és befolyásolhatóbbá tesz minket.

Több kísérlettel is bizonyított, hogy amennyiben egy személyről negatív információt kapunk, majd utána megtudjuk hogy valójában azok hamisak vagy lényegtelenek, továbbra is befolyásolnak minket tudattalanul az adott személyhez való érzelmi és gondolati viszonyulásban, mintha az először kapott információk igazak lettek volna. Tehát már tudjuk hogy hamis az X -ről kapott információ, akaratlanul mégis úgy viselkedünk mintha igaz lenne. Lényegében ez a tudatalatti információfeldolgozásnak illetve az implicit memória sajátos mechanizmusának köszönhető.

! A fenti sorokat figyelembe véve, érdemes csak a munkahelyi pletykák szintjén gondolkodni, hogyan és mennyire hatnak ránk azok az információk amiket másoktól kapunk, de nem tudjuk leellenőrizni forrásaikat, de ha mégis akkor külön erőforrást igényel.

 

Mit gondolunk és mi történik valójában?

Descartes úgy vélte, hogy először meg kell értenünk az információt, majd tudatos vagy automatikus vizsgálatokkal döntjük el, hogy igaz vagy hamis.

Ezzel ellentétben, Spinoza azt gondolta, hogy azzal együtt, hogy megértjük az információt, igaznak gondoljuk, majd utána döntjük el további vizsgálatokkal, hogy valóban igaz-e, vagy hamis.

Az ezzel kapcsolatos további modern pszichológiai kísérletek Spinozát igazolták. Bármilyen információt kapunk, első körben automatikusan igaznak kódoljuk. Ez egyben azt jelenti, hogy amennyiben nem helyezzük vizsgálatok alá, igaznak raktározzuk el a memóriánkban. Ez akkor fordul elő, amikor sok információt kapunk és nem tudjuk alávetni őket további vizsgálatoknak, hiszen az erőforrásaink korlátozottak. Stresszes állapotban vagy ha fáradtak vagyunk, nem tudunk figyelni. Ugyancsak megnehezíti a dolgot, hogy tévesen azt gondoljuk urai vagyunk az elménknek, így nem vesszük a fáradságot, hogy tudatosan megfigyeljük milyen információkat engedtünk „igazként” az elménkbe. Érdemes talán belegondolni, hogy a nap 24 órájából, mennyi az az idő, hány órát vagyunk kitéve az információs forrásoknak otthon illetve a munkajelünkön/iskolában.

Miért fontos ez?

Mert azok az akik eladnak nekünk termékeket és szolgáltatásokat tömegkommunikációs eszközökön keresztül, nagyon jól tudják, hogyan működik és melyek az emberi elme tulajdonságai vagy „gyengeségei”. Ezt a tudást rendszeresen használják is.

!Az átlagember ritkán ér rá ezen töprengeni. Ezért nem feltétlenül saját érdekünkben döntünk (még ha azt is gondoljuk), megvásároljuk azt amire valójában nincs szükségünk, illetve olyan célokat szolgálunk melyek nem is sajátjaink, de mi azt gondoljuk, hogy helyesen cselekszünk.

Mit tehetünk?

Igyekezzünk elkerülni azokat a forrásokat amelyekről tudjuk, hogy hamis vagy irreleváns információkat kapunk.

Ha nem tudjuk elkerülni, próbáljuk meg észrevenni ha figyelmetlenek vagyunk, fáradtak vagy stresszes állapotban.

Figyeljünk jól és kritikusan a megkapott információra, illetve ne hallgassuk őket evés vagy beszélgetés közben.

Ha rájöttünk hogy hamis, fejezzük azt ki tudatosan hangosan vagy belső gondolati nyelven, hogy

hamis. Elménknek szüksége van a legtöbbször a nyelvi kódolásra. „Ez azért hamis mert ...nem igaz, mivel … ”.

Próbáljuk meg előrelátni, hogy az adott információ hogyan is befolyásolhatja gondolatainkat / érzelmeinket.

Figyeljük meg, hogy mit érzünk és hogyan viselkedünk azokkal az emberekkel akikről hamis információt kapunk. Ugyanúgy igaz ez különböző helyzetekre is. Mihelyst rájövünk, hogy alaptalanok, alkalmazzunk tudatosan olyan viselkedési formákat melyek ellentétesek a kapott, hamis információval szemben.

 

Használt irodalom:

David, D. (2004). Tudattalan információfeldolgozás. Pszichológiai fertőzés a médiában, klinikai gyakorlatban és a jog alkalmazásában. Tritonic kiadó, Bukarest / eredeti nyelven: David, D. (2004). Prelucrări inconştiente de informaţie. Contaminarea psihologică în mass-media, practica clinică şi juridică. Editura Tritonic, Bucureşti.