Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Pszichiátriai gyógyszerek

Polgár Júlia képe
Ellenőrzött szakember

Pszichológusok körében ritkábban esik szó a lelki gyógyszerekről, mivel az ezekre való javaslattétel a pszichiáter (orvos) feladata, a pszichológus gyógyszert nem írhat fel. Ennek ellenére gyakran előfordulhat, hogy a pszichológus találkozik olyan helyzettel, amikor a kliensnek a gyógyszeres kezelés lehet az elsődleges segítség, vagy már eleve gyógyszert szedő kliens érkezik a pszichológusi rendelőbe.

A köztudatban a pszichiátriai gyógyszerekkel szemben gyakran ellenérzéseket tapasztalhatunk, holott mindegyiknek megvan a helye az orvoslásban, a lelki problémák megsegítésében. Több különböző gyógyszercsoportot különböztetünk meg, ezeket fogom most röviden áttekinteni.

Az egyik, talán legismertebb csoport a szorongásoldó vagy más néven nyugtató tabletták. Ezek a gyógyszerek legtöbbször azonnali hatásúak, bevételüket követően néhány tízpercen belül kifejtik feszültségoldó hatásukat, és néhány órával később ez a hatás megszűnik. Ezeket a gyógyszereket többnyire átmenetileg szokták javasolni, pl. olyan helyzetekben, amikor extrém stressz ér minket, mellyel nem tudunk megbirkózni. Hosszú távú szedésük a hozzászokási potenciál miatt nem javasolt, érdemes óvatosnak lenni és kizárólag a pszichiáter által meghatározott mennyiséget és időtartamig szedni ezeket a gyógyszereket. Az altatók is hasonló hatásúak, a hozzászokási potenciáljukat tekintve mindenképp.

A következő ismert csoport a hangulatjavítók vagy antidepresszánsok. Ezeknek a gyógyszereknek, ahogy a nevük is elárulja, a negatív hangulatra van jelentős hatásuk, legtöbbször klinikai depresszió esetén javasolják. Antidepresszáns hatásuk mellett jelentős feszültségcsökkentő hatásuk is ismert, ezért bizonyos krónikus vagy súlyos szorongásos panaszok esetén is hatékonyan alkalmazhatóak. Hatásuk jelentős mértékben eltér a szorongásoldókétól, ugyanis ezeket a gyógyszereket hosszú távon kell szedni, hatásuk 2-8 hét alatt alakul ki, majd ezt követően is fenntartó dózist kell szedni. Azonban a hangulatjavítók egyáltalán nem okozhatnak hozzászokást, így sokkal biztonságosabban alkalmazhatóak, mint a fent említett szorongásoldók.

Egy harmadik gyógyszertípus a hangulatstabilizáló, amit jelentős hangulatingadozások esetén adnak, gyakran a hangulatjavító gyógyszer kiegészítéseként. Ezek a gyógyszerek is hosszú távon szedendőek, kizárólag indokolt esetben.

A pszichiátriai gyógyszerek következő csoportja az ún. antipszichotikum, amit súlyos szorongásos, gondolkodásilag beszűkült állapotban adnak, illetve olyan pszichiátriai betegségek esetén, melyek a valóságtól elrugaszkodott állapotokat eredményeznek.

A fentieken kívül kezdődő időskori elbutulás, vagy más néven demencia esetén szoktak gyógyszereket javasolni.

A pszichiátriai gyógyszerek és a pszichoterápia gyakran kiegészítik egymást, pl. a súlyos depresszió tüneteit a gyógyszer csökkenti, a háttérben álló okokat pedig a pszichoterápia tárja fel. Ami azonban mindenképpen a legfontosabb, hogy a szakember kompetens legyen annak az eldöntésében, hogy melyik gyógymód az elsődlegesen választandó és a pszichológus szükség esetén akár pszichiáterhez irányítsa kliensét.