Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A poszttraumás stressz zavar 2. rész

Thiery Henriette képe
Ellenőrzött szakember

Ahogy az előző rész végén említettem, még igen súlyos traumák hatására sem alakulnak ki minden emberben a poszttraumás stressz zavar (PTSD) tünetei. Az átélt szörnyűségek természetesen mindenkit megviselnek, de nem egyformán. A különbség magyarázata feltehetőleg a biológiai, genetikai adottságokban, a gyerekkori élményekben, a környezet támogatásában, a trauma súlyosságának fokában, illetve mindezen tényezők egymásra hatásában keresendő.

Az első rész ide kattintva olvasható!

A negatív gyerekkori élmények komoly hatással lehetnek a trauma feldolgozásának képességére. A nélkülözés, a rossz anyagi körülmények, a bántalmazás (különösen a szexuális abúzus), a szülők válása kicsi korban, a mentálisan beteg családtag mind olyan tényezők, melyek megnövelik annak valószínűségét, hogy a későbbiekben egy trauma hatására PTSD alakuljon ki. Egyes vélemények szerint a borderline személyiségzavar sok esetben voltaképpen egy elhúzódó poszttraumás stressz betegség, mely egy vagy több, gyermekkorban elszenvedett traumában gyökerezik. Ezt alátámasztja az, hogy a borderline személyiségzavarral diagnosztizáltak igen nagy része számolt be gyerekkori szexuális bántalmazásról. Ebből persze nem lehet ok-okozati összefüggést megállapítani, az együttjárás viszont feltűnő.

A személyiség is jelentős szerepet játszik a PTSD kialakulásában. Azok az emberek, akik egyébként is hajlamosak a szorongásra, nehezebben élik át az embert próbáló helyzeteket, könnyebben omlanak össze.

Egyes kutatási eredmények szerint a traumatikus események olyan változásokat idéznek elő az agyban, melyek következtében megváltozik azon neurotranszmitterek, hormonok kiválasztása, melyek valószínűleg a heves stresszreakciók hátterében állnak. Hasonló jelenségeket mutattak ki olyan csecsemőknél és állatkölyköknél, akiket nagyon hamar elszakítottak az anyjuktól. Részben a genetikai különbségek is felelősek a stresszreakció erősségének terén mutatkozó különbségekért.

A kiterjedt kapcsolatrendszer, a jól funkcionáló társas támogatás segít a traumatikus események könnyebb feldolgozásában. A környezet részéről minden ilyen esetben rendkívül fontos a megértés, a szeretet, az odafigyelés és gondoskodás. Sajnos, sokszor előfordul (elsősorban bántalmazás, különösen családon belüli erőszak esetében), hogy a környezet próbálja bagatellizálni a történteket, vagy éppen el sem hiszi az áldozatnak, hogy amit mond, az megfelel a valóságnak. Kétségtelen, hogy a trauma élménye bizonyos fokig szubjektív, ám épp ezért fontos, hogy komolyan vegyék azt, aki panaszkodik, és érzelmi támaszt tudjanak nyújtani a számára. A „tedd már túl magad rajta” típusú tanácsok épp az egyéni érzékenység miatt kevéssé használhatóak annak, aki éppen benne van egy nehéz helyzetben. Hosszabb távon persze fontos lehet azon készségek fejlesztése, melyek segítenek a traumatikus (vagy annak megélt) helyzetek elviselésében. A stressztűrés képessége fokozható. Vannak „házilag” is alkalmazható módszerek, például a megfelelő légzéstechnika, a rendszeres mozgás, a kommunikációs készségek fejlesztése, rendszerint azonban hatékonyabb, ha szakember segítségét vesszük igénybe.

Fontos tényező a trauma súlyossága. Vannak olyan szörnyű események, melyek gyakorlatilag mindent felülírnak.

A poszttraumás stressz zavar kezelésére többféle módszert is használnak. Ilyen a csoportterápia, a családterápia, a viselkedésterápiás és relaxációs eljárások, és sok esetben a gyógyszeres kezelés is segít a kínzó tünetek enyhítésében. Ezeket általában egymással kombinálva alkalmazzák, mivel külön-külön nem mindig hatásosak.

 

Irodalom:

Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 248-255)

DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest