Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Poszttraumás növekedés avagy pszichés gyarapodás

Bende Katalin képe
Ellenőrzött szakember

A traumák negatív eseményt és veszteséget jelentenek, mert összefonódnak a lét, az elmúlás élményével. De a trauma, mint személyiség növekedést előmozdító, pozitív eredménnyel záródó esemény is lehet.

Ilyen pszichés gyarapodást, poszttraumás növekedést (PTN) találtak többek között: halálosnak ítélt betegségeket és halálközeli élményt átélt, illetve súlyos veszteségeket (abúzus, katasztrófák, balesetek, háború, túszhelyzet, stb.) túlélt személyeknél. A poszttraumás növekedés azoknak az embereknek az élményei, akiknek a személyiségfejlődése meghaladja a traumával való küzdelem előtti szintet. Az ilyen személy a traumának nem csak túlélője, hanem jelentős változások átélője is.

A halálközeli élményt követő változások azt sugallják, hogy amikor az agy kikapcsol, akkor a tudat kikerül a gondolkodás, érzés és érzékelés mintázatainak szorításából és lehetővé válik az örökkévalóság dimenziójának megmutatkozása. Az élményt átélt személyek azt ismerték fel, hogy a világ alapvetően jóindulatú és egységet éreztek egy pozitív belső realitással.

Súlyos betegségen átesett személyek körében a stresszkezelés hatására megnövekedett az optimizmusuk és kritikus eseményre adott pozitív válaszaik; úgy érezték, hogy a betegség pozitívan alakította az életüket. A kedvező válaszok közé tartozik PTN esetén:

  • az élet fokozottabb értékelése
  • a különböző területeken való növekedés (pl. elfogadóbbá, jobban alkalmazkodóvá, együttérzőbbé, türelmesebbé, erősebb emberré váltak)
  • a pozitív érzelmek fokozódása, mint a hála és az öröm
  • módosult, hogy mit tartanak fontosnak az életben: többet kezdtek foglalkozni a családi dolgokkal és a baráti kapcsolataikkal
  • megtanulhatták, hogy minden életnek van célja, és mindenkinek szüksége van szeretetre, és ráeszmélhettek az egész emberiség jövőjének fontosságára
  • jobban tudták kezelni a problémákat és a stresszt
  • jobban megbecsülték a másoktól kapott támogatást és szeretetet
  • inkább kifejezték érzelmeiket, mint a trauma bekövetkezte előtt és jobban elfogadták az élet alakulását
  • inkább képessé váltak a jelenben élni, mint vágyakozni és szorongani a múlt vagy a jövő iránt vagy miatt; így jobban is értékelnek minden egyes napot
  • végül traumán átesett személyek érzelmi, egzisztenciális és spirituális élete gazdagodott és nyitottabbá váltak ilyen irányú dolgokkal való foglalkozásra, megváltozott az érdeklődési körük, egyrészt kitágult a transzperszonális dimenzió felé, másrészt a többi ember felé is.

Ezek a tapasztalatok alátámasztják Maslow transzperszonális nézetét: a tudatunk misztikus dimenziója a pszichés egészség egyik alapja, e dimenzió hiánya viszont a tudatunk gátlásának köszönhető, amit a kultúránk által megtanult, elvárt dolgok okoznak.