Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A poszttraumás és a „hétköznapi” stressz kezelésének 3 közös pontja

Velez Csaba képe
Ellenőrzött szakember

A minket ért tragédiákat rendkívül nehéz feldolgozni. Azonban tragédiák sem kellenek ahhoz, hogy a stressz megkeserítse az életünket. Általában a stresszért felelős tényezők önmagukban nem tragikusak, sőt, akár nem is súlyosak, de összeadódva komoly problémákat okozhatnak. A traumatikus események következtében kialakuló stresszhez (poszttraumás stressz-szindróma) képest a „hétköznapi” stressz természetesen kevésbé megterhelő, azonban ennek hatásait sem szabad lebecsülni, és kevesebb figyelmet fordítani a kezelésére. Főként, hogy a kétféle stressz között jelentős hasonlóságok vannak, így utóbbi kezeléséhez is segítségül hívhatjuk az előbbi esetében alkalmazott technikákat.

Gyakori stresszreakciók

A poszttraumás stressz-szindróma jellemző tünetei a kellemetlen emlékképek megjelenése, az alvási nehézségek és a memóriaproblémák. Ezek következtében a beteg hajlamos lehet kerülni mások társaságát, illetve nem gyakorolni többé azokat a tevékenységeket, hobbikat, amelyek korábban örömet szereztek a számára. A terápia célja, hogy a páciens felismerje és elhárítsa ezeket a reakciókat, amelyeket az agy a túlélés érdekében indít be. Az álladó fizikai és érzelmi készenlét ugyanis rendkívül fárasztó, így teljesen kimerít. A hagyományos stresszkezelési módszerek, mint a pozitív gondolkodás, az irányított légzés vagy a relaxálás bár valóban megnyugtatják a testünket, nem nyújtanak tökéletes eredményt, hiszen a fenti agyi reakciókat nem tudják kikapcsolni. A poszttraumás stressz kezelésekor alkalmazott alábbi 3 lépés a hétköznapi stresszforrások elhárítására is használható.

  1. Először is el kell fogadnunk, hogy a stressz nem feltétlenül rossz dolog. Mindössze azt jelenti, hogy az agy felkészíti a testet a túlélésre – még akkor is, ha nem áll fenn valódi életveszély. Stressz esetén tudatosítsuk magunkban, mi történik épp az agyunkban és miért. A stressztől nem kell félni, illetve a természetes reakciók nem szégyellendőek, és nem is a gyengeség jelei.
  2. Másodszor, a stressz jelenlétét nem szabad figyelmen kívül hagyni; fel kell ismernünk, mi történik velünk éppen. Az elkerülő magatartás ugyanis nem szünteti meg magát a problémát, sőt, lehetetlenné teszi annak kezelését, illetve súlyosbíthatja is a tüneteket.
  3. Harmadszor, tudnunk kell, hogy még extrém körülmények között is eldönthetjük, hogyan szemléljük a problémát. A leggyakoribb reakció, hogy kizárólag a problémára magára gondolunk, illetve arra, hogyan menekülhetnénk meg előle. Ez lassan rögeszménkké válik, így képtelenek leszünk kidolgozni egy működő megoldást. Ha viszont megnyugszunk, sokkal tisztábban látjuk majd a helyzetünket, és hamarosan összeáll a megoldás terve is.