Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Plátói szerelem

Polla Adrienn képe
Ellenőrzött szakember

Tizenévesen a legtöbbünkkel megtörténik, hogy rajongásunk tárgya nem viszonozza érzéseinket. Sőt, elképzelhető, hogy tudatában sincs vonzalmunknak. Meglepő lehet, de felnőttkorban sem ritka, hogy szó szerint reménytelenül leszünk szerelmesek, és nem is keresünk elérhetőbb társat, akár évekig.

Alapvetően a nők körében gyakoribb a plátói szerelem (egyoldalú, viszonzatlan szerelem) néven ismert jelenség. Ennek oka, hogy a hölgyek hajlamosabbak a fantáziálásra, és arra, hogy álmodozókká váljanak. A férfiakat arra szocializálja a társadalom, hogy két lábbal álljanak a földön, és ha akarnak valamit, azért tegyenek. A nőket ezzel ellentétben passzivitásra, befogadásra nevelik, ezért a sült galambot is nagyobb eséllyel várják. Ami akár a szőke herceg is lehet, akit megálmodtak maguknak.

A történet innen kezd érdekessé válni. Ugyanis az elképzelt szőke herceg egyszer csak megjelenik. A munkahelyen, az egyetemen, a tánctanfolyamon. Bárhol. Lényeges ismertetője, hogy biztonságos távolságban van a hölgytől, nem kell attól tartani, hogy beszélgetésbe elegyednek. Ettől kezdve lehet ábrándozni, sóhajtozni, vágyakozni. Történni azonban a valóság szintjén nem történik semmi. A kiszemelt lovag nagy eséllyel észre sem veszi, hogy ki lett szemelve. Ennek oka, hogy a plátói szerelem pártiak nem adnak annyi jelzést, hogy a másik biztosan érezze ezt. Az egész egy biztonsági játékról szól; arról, hogy ne kelljen a valóság szintjére vinni a „kapcsolatot”, mert akkor a lovagról kiderülhet, hogy nem is olyan ideális, és néha bizony olyan kiábrándító dolgokat is művel, mint az orrszőr-nyírás.

A plátói szerelem nagy előnye és hátránya tehát ugyanaz: nem teljesül be. Képzeletben a legvadabb álmokat is valóra válthatja, viszont tapasztalatot nem szerzünk általa. Ha észrevesszük magunkon a tüneteket, érdemes lehet elgondolkodni, hogy meddig érdemes ebben az állapotban tartózkodnunk. Tizenévesként nem ritka, hogy éveket is eltöltünk így, és ez akkor még rendben is van, hiszen a serdülőkor maga is valahol a valóság és a képzelet határán játszódik. Később, felnőttként viszont már nagyobb lehet az ár, amit fizetünk érte.

A plátói szerelem felnőttként a félelemről szól. Félünk a tapasztalatoktól, félünk, hogy sérülünk, félünk, hogy visszaélnek a jóindulatunkkal, és így tovább. És milyen biztonságos és jó megoldásnak tűnik a fantáziálás valakiről, akiben sosem kell csalódni. De ő nem is fog segíteni kivinni a szemetet, vagy megmasszírozni bennünket egy fárasztó nap után. Érdemes tehát átgondolni azt is, hogy mi mindent veszítünk ezzel a hozzáállással. Igen, várható, hogy sérülni is fogunk, nincs kapcsolat kockázatok és konfliktusok nélkül. De mennyi tapasztalatot, örömöt, élményt zsebelhetünk be cserébe! Sőt, a jól megélt konfliktusok a fejlődésünk forrásaivá is válhatnak.

Egy valós kapcsolattal tehát mindenképpen nyerünk. Érdemes lehet túllépni a félelmeinken, és tenni azért, hogy a valóságban is megtörténhessen mindaz, amiről eddig csak álmodni mertünk.