Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Pandémiás burnout?

Szalay Nikolett képe
Ellenőrzött szakember

Majdnem egy éve tart a pandémiás helyzet, lassan ugyan érkeznek a vakcinák, de még mindig nem látjuk a végét. Sokunk mostanra érzelmileg és mentálisan nagyon elfáradt, kiégés közeli állapotba került.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság definíciója szerint a kiégés hosszú távú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében fellépő fizikai, érzelmi vagy mentális fáradtság, ami csökkent motivációval, csökkent teljesítőképességgel, valamint saját magunk és mások felé irányuló negatív hozzáállással jár.

A kiégés sokféleképpen megjelenhet az életünkben. Először rossz közérzetet, diffúz feszültséget, krónikus fáradtságot, vagy nyugtalan alvást tapasztalunk. Ehhez aztán társulhat ingerültség, érdektelenség, motivációhiány. Végül eljuthatunk odáig, hogy reménytelennek érezzük a helyzetünket; ami korábban érdekelt és feltöltött, most már nem hoz elégedettséget. Ez a jelenség nem csak a járványhelyzethez köthető, hanem előfordulhat életünk bármely szakaszában. A pandémia azonban „kitermelt” egy olyan kiégés típust, ami sokkal szélesebb körben elterjedt, és sok esetben nehezebben is kezelhető.

4-5 hónappal ezelőtt rosszabbul álltunk a járvánnyal való küzdelemben, még nem volt elérhető távolságban a vakcina sem, mégis többen csak mostanában érkeztünk el egy kritikus ponthoz.

 

Vajon miért pont most jutnak el sokan a kiégésig?

1. Nincs biztos végpont

Az egyik legfontosabb dolog, ami segít megküzdeni a stresszhelyzetekkel az, ha tudjuk, hogy a helyzet átmeneti és egy ponton vége lesz. Csak egy bizonyos pontig kell kibírni, túlélni, és akkor végre minden a régi lesz. A járványhelyzet kapcsán azonban senki nem tudja biztosan, mikor lesz vége. Bár többet tudunk a vírusról, mint tavaly, és jobban be tudjuk jósolni (a tudomány segítségével) a vírushoz kapcsolódó eseményeket, nem segít, hogy újabb és újabb mutációk jönnek létre, világszerte érdemben nem csökken a fertőzöttek száma, és nem tudjuk mikor lesz elérhető számunkra a vakcina, vagy mikor érjük el a biztonságot adó nyájimmunitást.

 

2. Félrevezető információk

Ami szintén hozzájárul a kiégéshez, a félrevezető tájékoztatás, a rengeteg téves információ, ami nap mint nap ér minket. Hiába tart már lassan egy éve a pandémia, nem tudtunk megtanulni jól alkalmazkodni hozzá, mert folyamatosan változnak a körülmények, a járványhelyzet alakulása állandó mozgásban van. A hírekből és a social media-ból pedig ömlenek ránk az egymásnak ellentmondó információk.

 

3. A bevált coping technikák is „elfáradnak”

A megküzdési mechanizmusunk hatékonysága mostanra talán el is kopott. Még akkor is, ha nagyon hatékony megküzdési stratégiáink voltak (az elején), nagyon sok idő eltelt már, és ezek a stratégiák néha nem működnek. Sajnos nem térhetünk át olyan jól bevált figyelemelterelési technikára, mint a mindennapokból kiszakadva elutazni vagy társasági összejövetelt szervezni.

 

4. Téli időszak

A sokszor lehangoló téli időjárás sem segít. Van, hogy a házat sem tudjuk elhagyni, kinti helyszínen sem tudunk barátokkal találkozni, a sportolási lehetőség is lecsökken. Pedig már az segítheti a szempontváltást, és emelheti a hangulatunkat, ha kicsit kimozdulunk és látunk magunk körül embereket. Szóval egész nap csak ülünk a lakásban, és próbálunk a munkára koncentrálni, miközben kint hideg szürkeség van... Ez sok ember számára nagyon megterhelő.

 

5. Nem lehet tervezni

Lassan jön a tavasz és a nyár. Normál esetben ilyentájt már többen tervezgetnénk a nyaralást, a nyári programokat, fesztivált, esküvőt, baráti összejöveteleket. De most a tervezgetés és várakozás örömébe is bizonytalanság és aggodalom vegyül.

 

Egy következő cikkben hozok néhány tippet, amivel javíthatunk a körérzetünkön, ha elért minket a kiégés.