Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A pályakezdés lélektana

Szabó Renáta képe
Ellenőrzött szakember

A húszas évek vége, és a harmincas évek eleje az az időszak az egyén életében, melyben elköteleződik mind a magánéletben, mind a munka világában. Az első munkába állás egy olyan fordulópont, melynek során a kötetlenebb tanulmányi éveket követően a munka szigorúbb elvárásokkal rendelkező világába kell bekapcsolódnia a fiatalnak.  Sokan ezt a fordulópontot tekintik a felnőttkor kapujának. A munkaidő hossza, monotóniája, kötöttsége, a szabadság elvesztésének élménye mind olyan tényezők, melyek az elköteleződést nehezítik. Az első munkahelyen többnyire tapasztalatlanul kell ellátni a szakmához kapcsolódó feladatokat, ám az esetleges hibázásból adódó következmények felelősségét teljes értékű dolgozóként kell vállalnia a fiatalnak.

Nem ritka mindezek fényében a jelenség, hogy a munka világában való elköteleződés helyett a tanulók megnyújtják a szabadsággal jellemezhető képzési időszakot – néhány plusz félévvel, vagy egy újabb képzés elvégzésével. A munkavállalás késleltetésének a célja ebben az esetben az elköteleződéssel, és a felnőttkorral járó felelősségek késleltetése.

Az oktatási intézményekből nagy célokkal és reményekkel, nem ritkán irreális elképzelésekkel induló munkavállalót könnyen csalódások érhetik. Különösen megterhelő, ha rögtön az első munkába állás sikertelen, vagy csak kompromisszumos álláslehetőség vállalásával kezdődik a karrier.  A kialakulóban lévő szakmai identitás, és az önbizalom sérülése elkerülhetetlen ebben az esetben. A fiatal felnőttekre jellemző kezdeti csalódásokat és nehézségeket Alexandra Robbins és Abby Wilner ún. „kapunyitási pániknak” (angolul: quarterlife crisis) nevezte el. Az életkezdési válságként is emlegetett állapot nem csak a munkavállalást megelőzően, hanem a nagy lendülettel való pályakezdés után is jelentkezhet. A nagy energiákat felemésztő indulás is megterhelő lehet a fiatal számára, főként, ha a munkavállalásról alkotott naiv elképzelések nem teljesülnek, illetve ha a sikerélmény, és a pozitív visszajelzés is elmarad. A kiégettség veszélye a lelkes pályakezdők esetében különösen jelentős. 

Kétségtelen, hogy önmagunk munkavállalóként, illetve felnőttként való definiálása erőteljes fordulat a személyiségfejlődésben. Ám nem csak akadályok és nehézségek legyőzéséről szól ez a lépcsőfok, hanem a fejlődés lehetőségéről is. A személyes karrier a kihívások által az önmegvalósítás terepe is lehet, még a nehéz kezdet ellenére is.

Szabó Renáta