Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Ösztönösen mesélünk a csodalényekről - A húsvéti nyuszitól beindul a képzelet

Heller Csilla képe
Ellenőrzött szakember

Átverés a húsvéti nyuszi és még drága is - ezzel az indokkal elégedetlenkednek sokan az ünnep közeledtével, amikor a kicsik már tűkön ülve várják a csodát. Pedig nincs igazuk, mondják a szakértők. A fejlett fantázia elengedhetetlen a sikeres felnőtt léthez. Trogmayer Éva interjúja Heller Csilla pszichológussal.

Húsvétkor a nyuszi tojja az ajándékot, tudja ezt minden valamirevaló gyerek még ma is. Nevelési elvektől függően persze sok a  vita a kérdésről. Van, aki szerint  nem lenne szabad „átverni” a kicsiket ilyen butaságokkal,  főleg mert az egész a fogyasztói társadalom újabb csapdája csupán. – Vegyünk, minél több ajándékot, költsünk minél több pénzt. Erről szól az egész. Aranyárban a sonka, a tojás, és még a gyereknek is kilószámra veszik az emberek a csokit, meg a drágábbnál-drágább, és feleslegesebbnél-feleslegesebb játékokat. Inkább egymásra kéne odafigyelnünk a pénztárcánk nyitogatása helyett. A Télapó, meg a Jézuska is most ment csak  el. Kinek van ezekre a hülyeségekre pénze és energiája  a mai világban? – kérdezi olvasónk, a háromgyermekes édesanya, Enikő.
Másik olvasónk, Ildikó azonban kicsit másképp látja a dolgot. – Az még, hogy várjuk a nyuszit, nem kell, hogy őrületes költekezést jelentsen. A mértéktartás a felnőttek dolga, a gyerekek a színes ceruzának is örülni fognak, mert valami másban áll a dolog lényege – véli, ám azt nem tudja pontosan megmondani, hogy miben. Talán a közös várakozásban, találgatja.

Valóság és képzelet ugyanaz
Utóbbival, vagyis, hogy a lényeget máshol kéne keresnünk Heller Csilla, pszichológus is egyetért, sőt kiemeli, a csodalények létezésében való hit nagyon fontos része a gyermekek személyiségfejlődési folyamatának. –  A gyerekek agya nagyjából négy-ötéves korig nem tudja elkülöníteni a valóságot a fantáziától.  Az igazi, számunkra ismert világ tehát összemosódik a képzeletük birodalmával – kezdi, és elmagyarázza, ezért lehetséges, hogy a gyerekek kritika nélkül képesek elfogadni a meséket és például a húsvéti nyuszihoz hasonló csodalényeket is.
      – Ha egy kislány úgy gondolja, hogy holnap kisfiúvá változik, akkor  nem arról van szó, hogy buta lenne, sokkal inkább arról, hogy – ahogy minden gyerek számára – úgy neki sem végleges semmi. A korából fakadó fejlettségi szintjén egyszerűen hiába várnánk el az igazsághoz való ragaszkodást, a kisgyerekek fejében minden rugalmasan, kedvük szerint  változtatható. Ezért sem rázza meg őket például egy mesefigura halála. Nem értik még azt a fajta véglegességet, amit a felnőtt agy már igen. Ennél fogva nem egyszerűen elfogadják a fantázia szülte történeteket, de igénylik is őket – világít rá a szakértő.

A hit fantáziát szül
 – Körülbelül négyéves korig alakul ki  fantáziánk. Ha ezalatt az idő alatt nem történik ezt segítő stimuláció, akkor elmarad – mondja Heller Csilla, és hozzáteszi, a hiánya nem csupán kellemetlen, de baj is. – Nem is gondolnánk, de a képzeletünk nagyon  sok, a minőségi, sikeres felnőtt élethez elengedhetetlen képességben szerepet játszik. Hogy csak egyet említsünk: az értő olvasáshoz is szükség van képzelőerőre – avat be a pszichológus.
   A mesék mellett a nyuszi, ahogy a Télapó vagy a Jézuska is, épp a fent említett stimulációt jelentik az agynak. – Az a pár mondat, amivel mi elmeséljük  a gyereknek, hogy húsvétkor jön a nyuszi, nekünk tényleg csak néhány percet jelent, neki azonban épp csak bekapcsolja a fantáziáját, hogy innentől kezdve egyfolytában ezen járjon az agya – emeli ki a szakértő, és kifejti, a várakozás időszakában aktívan képzelődik a kicsi az adott csodalényről – húsvétkor a nyusziról –, ami nagyon erősen fejleszti  a képzeletét.
De a hit nem csak a fantáziát, hanem a világba vetett bizalmat és a remény képességét is fejleszti.  – Biztonságérzetet ad a gyereknek, hogy ha vár valamire, akkor az megtörténik. Ezt a tudást felnőttként is jól kamatoztatja majd olyan helyzetekben, amikor szüksége lesz rá, hogy higgyen a kitűzött cél elérésének lehetőségében – mutat rá a szakértő.   

Óvatosan az igazsággal
Nem kell tehát idegeskedni, ha ebben az időszakban csak erről tud beszélni a gyerek, és ha minden második kérdése az, hogy mikor jön már a nyuszi. Nem feltétlenül azt jelenti ugyanis, hogy egy önző kis akarnokot neveltünk, hanem azt, hogy gyermekünk jól használja a képzeletét, ami később mindenképp csak előnyére válhat.
        – Amíg ezen a fejlődési szinten van nem egyszerűen igényli az ilyen meselényekről szóló történeteket, de el sem fogja hinni, ha azt mondjuk neki, nem léteznek. Egyszerűen nem képes kételkedni bennük, amíg el nem kezd fejlődni a kritikai gondolkodása – avat be Heller Csilla, és azt tanácsolja, amikor viszont már kérdéseket tesz fel a témával kapcsolatban, akkor se rontsunk ajtóstól a házba. – Ha rákérdez, hogy tényleg létezik-e a húsvéti nyuszi, akkor kérdezzünk vissza. Kíváncsiskodjunk az ő véleménye felől, puhatoljuk ki, hogy milyen válaszra áll már teljesen készen – javasolja, és hozzáteszi, ha úgy látjuk, hogy eljött a felvilágosítás ideje, akkor mondjuk el neki, hogy vannak dolgok, melyek csak a fantáziánkban léteznek, ám ettől nem lesznek kevésbé fontosak, sőt! Mutassunk rá, hogy a világban igazából semmi sem változott, csak az általa várt és szeretett lények a valóságból átköltöztek a képzelet birodalmába, ahonnan – ha szeretné – később is előhívhatók.

Nagy varázslók
A felnőtteknek - még ha nem is vallják be - ugyanúgy fontosak az ünnepekhez tartozó csodás teremtmények. „Technikai” értelemben véve legalábbis biztosan. Csodavilágot teremteni, varázslóvá válni erre az időszakra önbizalmat ad és feltölt. Ráadásul szükségünk van a minden évben ismétlődő szokásokra is. Már kisgyermekkortól tudjuk, hogy kinek mi a dolga az adott ünnep idején - ez pedig általában nem is változik nagyot. Biztonságérzetet nyújt, keretet ad a világhoz az állandóság.

Fészekrakó nyúl. A nyugati kultúrákban ábrázolt nyúl általában a Lepus fajhoz tartozik. Ez abban különbözik más nyúlfajoktól, hogy nem üregben él, hanem fészket rak, kicsinyei nyitott szemmel születnek, teste nagyobb és füle hosszabb.

 

A cikk a Délmagyarország és a Kisalföld nyomtatott regionális lapokban jelent meg 2018. március 31-én, szerző: Trogmayer Éva. Megjelentetés a szerző engedélyével.