Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

„Önmagamba falazva” - A gyermekkori depresszió

Döbör Ágota képe
Ellenőrzött szakember

Reményik Sándor versének címe két szóban megfogalmazza, miért olyan nehéz és fontos téma a depresszió, ezen belül is a gyerekkori depresszió.  Időnként mindenki szenved rossz hangulattól, szomorúságtól. Igaz ez a gyerekekre is. Ahogy az is, hogy egy gyerek is lehet depressziós. A depresszió a hangulat zavara, amikor eluralkodik a személyen a rosszkedv, a bánat, a szomorúság. Emellett gyakran önkritikus gondolatok és csökkent kezdeményező- és reakciókészség jelenik meg. És ami a többi állapothoz képest még nehezebbé teszi a gyógyulást, az az, hogy a depressziós bár szenved, egyre nehezebben kommunikálja ezt mások felé, egyre nehezebben kér segítséget, és egyre jobban bezárkózik, „befalazza önmagát”.

Minden ember, így minden gyermek életében előfordulnak rosszabb, borúsabb, szomorúbb időszakok, hangulatok, ez azonban még nem depresszió. Utóbbi esetén ugyanis a kialakult hangulat annyira nyomasztó, hogy az illető addigi életvitele megváltozik, megszokott tevékenységei elvégzésére képtelenné válik. Depresszió esetén a kedvetlenség, lehangoltság mellett más tünetek is megjelennek, például alvászavarok, étvágytalanság, koncentrációs zavarok, alacsony önértékelés és önbecsülés, fáradtság érzése, bűntudat érzése, valamint öngyilkossági fantáziák.

Sokáig úgy gondolták, hogy a gyerekek nem lehetnek depressziósak, de mára szerencsére tisztában vannak a szakemberek a jelenséggel. A depresszió gyakorisága az életkor előrehaladtával változik, a felnőttekre jellemző depresszió ritkábban, inkább átmenetileg fordul elő gyermekkorban, sokkal gyakoribbak az olyan esetek, amikor az átmeneti depressziós tünetek mellett szorongásos zavarok, magatartási nehézségek is jelentkeznek.

Mivel a depressziónak több formája és azon belül is több súlyossági szintje létezik, a diagnózis felállítása és a kezelés mindenképp szakember feladata. Öngyilkossági gondolatok, szándékok kifejezése esetén azonnal segítséget kell kérni, akkor is, ha azt csak fenyegetésnek, manipulációnak gondolják!

Nézzük a depresszió 9 jellegzetes tünetét, melyek bármely életkorban megjelenhetnek:

  1. Depresszív hangulat (tartós szomorúság, boldogtalanság érzése, a helyzet megoldhatatlanságának érzése, reménytelenség)
  2. A halál, az öngyilkosság visszatérő gondolatai (10 éves kor alatt a befejezett öngyilkosságok száma szerencsére alacsony, serdülőkorban sajnos sokkal gyakoribb; a jellemző gondolat: „Jobb lenne mindenkinek, ha nem élnék, a szüleimnek is”. A serdülőkör önmagában egy krízis, ha ehhez egyéb családi vagy iskolai nehézségek társulnak, akkor különösen veszélyeztetett lehet a serdülő.)
  3. Érdeklődés elvesztése (ami korábban érdekelte, azt sem végzi szívesen, örömtelenség, közömbösen reagál a dicséretre, ajándékra, jutalomra, stb.)
  4. Étvágy- és alvászavar (gyakoribb, hogy a gyermek nem eszik, lefogy, illetve nem tud elaludni, vagy korán ébred; néha fordított esettel is találkozhatunk: bánatukban esznek és meghíznak, illetve nagyon aluszékonnyá válnak)
  5. A pszichomotoros lelassultság főként serdülőknél jellemző: a mozgás lelassul, arcmimika szegényes lesz, gesztusok megszűnnek, halkan, lassan beszél, sokáig kell a válaszára várni, testtartása görnyedt lehet, tekintetét lefelé fordítja. A kisebb gyerekeknél gyakran inkább egyfajta agitált, ingerlékeny állapot jön létre. Sokszor inkább tűnik a környezet számára a gyerek agresszívnak, mint depressziósnak.
  6. Energiahiány (főként serdülőknél; motiválatlanság, fáradtság és kimerültség folyamatos érzése)
  7. Értéktelenség érzése (önértékelési problémák, butának, csúnyának érzik magukat, esetleg más, pl. szociális, képességbeli hiányosságokat fedeznek fel magukban; gyakran önmagukat okolják ezekért, ami bűntudatot okoz)
  8. Döntési és koncentrációs képesség gyengülése, emlékezet zavarai (dekoncentrálttá válik, a feladattudat eltűnik, gondolkodási zavarok)
  9. Ingerlékenység (ez a korábban már említett, főként gyermekkorban megnyilvánuló viselkedés, amikor a gyerek kortársaitól visszahúzódik, nagyon ingerlékeny, könnyen haragos lesz, kezelhetetlenné, néha agresszívvá válik)

A tünetek közül mind, vagy akár csak néhány jelenléte elég ahhoz, hogy fokozott figyelmet kapjon a gyerek. Ha bizonytalan a szülő, érdemes kikérnie szakember véleményét.