Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Önkárosító viselkedés, önsértés serdülőkorban

Tóth Beáta képe
Ellenőrzött szakember

Az önkárosító viselkedés napjainkban növekvő mértékű jelenség, jellegzetes viselkedésforma különösen a serdülők és fiatal felnőttek körében. Az okok különfélék a szociális interakciók fajtájától és minőségétől függően. A valóságban rengeteg eset nem jut el a professzionális segítségnyújtásig, mert az egyén által rejtve marad. A leggyakoribb a csukló, alkar karcolása, megvágása, amit falcolásnak is neveznek. Az önkárosító tevékenységek tömeges megjelenése az 1990-es évekre tehető és számuk azóta folyamatosan növekszik. Jellegét tekintve sokrétű, a legtöbb tanulmány, mint befolyás-szabályozó cselekményt/stratégiát írja le.

Serdülőkorban a hangulatingadozások, a családtól való eltávolodás természetes állapotnak tekinthetőek, de a hosszabb ideig tartó visszahúzódás, a kapcsolatok minimálisra csökkentése, illetve elutasítása, a hosszantartó levertségérzés, a „világfájdalom” hangulat eluralkodása, az örömtelenség, a motiváció hiánya, önértékelési zavar állandósulása már komoly figyelmet igényel. Ebben az életkorban különösen provokatív tényezők lehetnek a családi konfliktusok, szülők eltávolodása - esetleges válása, egy szeretett személy elvesztése, párkapcsolati válság, magányosság, kiközösítés megélése a kortársak részéről, erőszakos cselekmény elszenvedése, megaláztatás, betegség, teljesítményzavar. A kamaszkori labilis önértékelés könnyen megroppanhat, a szorongás fokozódhat, a kamasz önbizalomhiánya miatt könnyen izolálódhat. Akár külső történés is kiválthat depressziót, ami nem feltétlenül szomorúságban nyilvánul meg, hanem a megsemmisítő gondolatok megjelenésében.

Régebben intézetben nevelkedett fiatalokra volt jellemző a csuklótájék pengével való megmetszése, az utóbbi években azonban az autoagresszió és az impulzuskontroll zavar ilyen formájú megnyilvánulása nem ritka rendezett családi környezetből származó fiataloknál sem. A háttérben több tényező is feltételezett, közös vonás azonban, hogy krízishelyzetben történik, aktuálisan feszültségcsökkentő cselekvés, a helyzet inadekvát megoldási módja kortárs minták hatására.

Mit nevezünk „önkárosító viselkedésnek”?

A kutatók és tanácsadó szakemberek között nincs egyetértés abban, hogy mit is nevezünk önsértésnek, önkárosító viselkedésnek; egyes vélekedések szerint több tucat viselkedésforma tartozhat ide, mint például a csuklóvagdosás, öncsonkítás, öngyilkossági törekvések. A legelfogadottabb definíció szerint önkárosító viselkedésnek az a viselkedési mód számít, amelyben az ember szándékos károkat okoz magának öngyilkossági szándék nélkül. Azok, akik önsértést követnek el, különböző módon sértik saját testüket, például vágással, égetéssel és saját maguk tárgyakkal való ütögetésével. A növekvő esetszámokat figyelembe véve néhány szakember tovább differenciálja az önkárosító tevékenységeket. Megkülönböztet direkt és indirekt formát. Direkt önkárosító tevékenységnek nevezi a karcolást, vágást, ütést, harapást, égést; míg indirekt önkárosító tevékenységnek például a túlevést, szerhasználatot (további rizikótényezők: alkohol, cigaretta, deviáns viselkedés).

Mi lehet az oka?

Egy, a 2000-es évek elején elvégzett kutatás (2009) eredményeként az önsértés leggyakoribb indoka (a megkérdezettek elmondása alapján) az érzelmi felszabadulás megszerzése volt. A második leggyakoribb szándék az volt, hogy „megbüntessék magukat valami korábban elkövetett rosszért”; majd hogy „szórakozást jelentett”; „elkerüljék az öngyilkossági- vagy gyilkossági cselekedetet”.

Számos tanulmány szerint az önkárosító viselkedések hátterében a családi rendszer állapota áll, valamint a kötődéselmélet paradigmái. A kötődési elméletekre alapozva a biztonságosan kötődő gyermekek, fiatalok adaptívabb megküzdési stratégiákkal, biztonságosabb szociális kapcsolatokkal rendelkeznek későbbi életkorukban is. A kamaszkori biztonságos kötődés három tényezőtől függ. Először is, a kamasznak nyitott kommunikációra van szüksége a szülőkkel (elsődleges gondviselővel); másodszor a szülőknek (gondviselőnek) hozzáférhetőnek kell lenniük; és harmadszor, védelemre és segítségre van szüksége, akkor, amikor ő igényli. Azoknál a serdülőknél, akik bizonytalan gyermekkori kötődéseket hordoznak, nehézségekbe ütközik az önszabályozás; az érzelemszabályozáshoz való hozzáférés képtelensége valószínűleg még inkább kiszolgáltathatja őket azoknak az impulzusoknak, amelyek indikátorai az önkárosításnak, az önsértésnek.

A média, az on-line tér is különleges szerepet tölt be. Az internet olyan hely, ahol az emberek névtelen, mégis bensőséges eszmecseréket, beszélgetéseket folytathatnak, és ez a felület egyben költséghatékony módja is az információk megszerzésének és a másokkal való kapcsolattartásnak. A közösségi média hasonló módon nyújt korlátlan lehetőségeket az önigazolást, visszajelzést, társas támogatást kereső serdülőnek. A felhasználók elégséges mértékben biztonságban érezhetik magukat ahhoz, hogy olyan érzéseket és tapasztalatokat tárjanak fel, amelyek általában társadalmilag nem elfogadottak, esetleg nyílt felvállalásuk, családi, kortársi környezetben elutasításra kerülne (az egyes weboldalak rendelkeznek ugyan adminisztrátorral, aki ellenőrzi és kontrollálja a felkerülő információkat, de vannak olyan oldalak, ahol az ilyen jellegű ellenőrzés mértéke elenyésző és egyéb esetben sem jelent teljes biztonságot). A gyermekek és a serdülők gyakran nem rendelkeznek önszabályozási készségekkel, pszichológiailag sebezhetőbbek és nagyobb valószínűséggel kockázatvállalóbbak, ami különösen veszélyessé teszi számukra az internet negatív tartalmait. Bár az internet közvetlen hatása az önsértésre, önkárosító tevékenységek számának növekedésére nem bizonyított olyan mértékben, mint az öngyilkosságok esetében, de az bizonyos, hogy az önkárosító magatartás témájában történő internetes keresés eredményeként talált tartalmak, esetleg az on-line csoportok között kialakult viták elősegíthetik és ösztönözhetik az érzelmileg amúgy is érintett fiatalokat.

 

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, keresse fel az alábbi lehetőségek egyikét

  • Kék vonal (gyermek- és ifjúsági telefonszolgálat)
    116-111
    https://www.kek-vonal.hu
  • Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok
    116-123

Irodalom

Alfonso, M., & Dedrick, R. F. (2010). Self-Injury among early Adolescents. American Journal of Health Education, 74-84.

Gyenge, E. (2009). Krízisek gyermek- és serdülőkorban. In J. Csürke, V. Vörös, P. Osváth, & A. Árkovits, Mindennapi kríziseink - A lélektani krízis és a krízisintervenció kézikönyve (old.: 171-186). Budapest: Oriold és Tsai Kft.

Kirkcaldy, B., Richardson-Vejlgaard, R., & Siefen, G. (2009). Birth order: Self-injurious and suicidal behaviour among adolescents . Psychology, Health & Medicine, 9-16.

Polk, E., & Liss, M. (2009). Exploring the motivations behind self-injury. Counselling Psychology Quarterly, 233-241.

Swannell, S., Martin, G., Krysinska, K., Kay, T., Olsson, K., & Win, A. (2010). Cutting on-line: Self-injury and the internet. Advances in Menthal Health, 177-189.