Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Önismeretet mélyítő kérdések terápiában I..

Dr. Gerber Erika képe
Ellenőrzött szakember

Önismeretet mélyítő kérdések terápiákból 1.

Szeretném megosztani azokat a terápiás beszélgetésekben elhangzó kérdéseket, amelyek úgy hatnak az érzelmekre, hogy új lelki tartalmak elérésében, újra gondolásában segítenek. Olyan egyszerű, hétköznapi, önmagunkra vonatkozó kérdések ezek, melyeket ösztönösen kerülgetünk mindennapi életünkben. Miért? Mert, a valós válaszok az elhárított tartalmak tárházában vannak. Olyan kérdések, amelyek, ha szembe jönnek velünk, akkor vagy megtorpanunk, vagy elszomorodunk, persze az is lehet, hogy megörvendünk, hiszen életünk meghitt, kellemes pillanatai könnyen kimaradhatnak az életesemények könyvelése fejezetéből. (Úgy, ahogy a sikereket és kudarcokat automatikusan jegyezzük, úgy az „ingyen kapott” boldogságot, jó érzéseket értékelés-ünneplés nélkül engedjük tovább. Ezt a jelenséget egy későbbi, különálló írás kereteiben fogom elemezni).

Ha a kérdéseinkre adott válaszok átgondolása, megfogalmazása jó érzéssel tölt el, akkor alapjában véve rendben vagyunk, csak így tovább! Ám, ha akad olyan kérdés, ami megakaszt, vagy felzaklat, akkor azzal a témával még biztosan dolgunk van.

Kezdjük a legegyszerűbb, mégis talán a legnehezebben megválaszolható kérdéssel.

KI VAGYOK ÉN? (öndefiníció).

Már az első szót sem könnyű megtalálni. Én vagyok az a (lány/fiu, nő/férfi, anya/apa, feleség/férj, vagy az az ember, aki…)? Hogyan tovább? Címkéket keresünk: jó-rossz, határozott-bizonytalan, családlelke-magányos, stb. Sok mindenre fény derül a megfogalmazásból. Például: milyen szerepekben vagyok erős, vagy éppen gyenge? Milyen minőségeimben vagyok stabil, vagy éppen bizonytalan, akár sebzett, stb? Miben szorulok segítségre?

Az önmagunkról alkotott belső képet szüleink alapozzák meg ránk vonatkozó visszajelzéseikkel, minősítéseikkel, az ő értékelésük határozza meg az „ÉN” értékét. Tehát a szülő, majd később a környezet (tanárok, korcsoport) alakítja és festi át azt a velünk született valódi „Én”- t, amitől ezáltal idővel egyre távolabb kerülünk. Miért veszélyes ez? Mert ha nem a belénk született „ÉN” szerint érzünk, gondolkodunk, cselekszünk, akkor a kapcsolatainkat veszélyeztető emberi játszmáink veszik át az irányítást az életünk felett, és könnyen sodródhatunk  nehéz, megoldhatatlannak tűnő élethelyzetekbe. A belső „ÉN”- t a tudattalan tartalmak megközelítésével érhetjük el természetes úton (álom, meditáció, imagináció).

AJÁNLÁS:

Relaxált állapotban képzeld magad egy helyre valahol - bárhol a világban. Mindig azt a képet fogadd el, ami legelőször megjelenik, mert azt a tudattalanod közvetíti. Ez az imaginációs (képzeleten, elképzeléseken alapuló) gyakorlatok alapszabálya. A képek válogatása, vágyak szerinti megjelenítése már a tudatos tartományok manipulációi. Ez most nem segít, sőt hátráltat a spontaneitásban, mert továbbra is abban a világban tart, ami nem enged se ki,- se betekintést, ami bemerevíti a konfliktusokat és elzárva tartja a megoldások lehetőségeit.

Képzeld tehát magad arra a helyre, ahol az az érzésed: itthon vagyok, megérkeztem, itt önmagam lehetek. Fogadd be az átélhető érzeteket! Illatok-szagok, színek, hangok, tapintás érzetek stb. Majd kezd el festeni (képzeletben mindent lehet) azt a képet, ami önmagad kivetülése. Hagyd, hogy a kezed vezesse az ecsetet, ne az elméd irányítson! Bármi lehet ezen a képen. Egy növény, egy alaktalan forma, furcsa figurák, formák összevisszasága, stb. Ez a kép ugyanis a belső "ÉN" kivetülése. Ha úgy érzed elkészültél, lépj hátra pár lépést, nézz rá a képre távolabbról! Hiányzik-e valami – valaki a képről? Mit változtatnál rajta szíved szerint? Ha semmit és úgy jó, ahogy van, akkor búcsúzz el a képtől, helyezd el egy optimális távolságban valahol a lelki térképeden, ahonnan bármikor előhívhatod. Ha rossz, furcsa érzéseket kelt benned a kép, akkor (most már) tudatosan változtass rajta vágyaid szerint, és ezt az átszínezett képet mentsd le magadnak. 

Terápiás keretekben megállunk az eredeti képnél és együtt elemezzük a szimbólumokban kifejeződő képeket. 

Olyan ez, mint egy lelki röntgen kép, ami rávilágít arra, kell-e változtatnod az egészséged érdekében a gondolkodásodon, életgyakorlataidon, egyáltalán, az életeden. Ha úgy látod, igen, akkor kérj hozzá segítséget!

Neked milyen a belső képed?

(Folytatás következik)