Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Önértékelés és ami mögötte van...

Varga Anett képe
Ellenőrzött szakember

Gyakran használjuk az önértékelés, önbizalom és önbecsülés szavakat szinonimaként. Azonban érdemes tudni, hogy ezek között vannak különbségek. Az önértékelésünk egy viszonylag állandó és stabil tulajdonságunk. Valójában a magunkra vonatkoztatott értékelésünket jelenti. Egy folyamatosan épülő tulajdonság, mely a gyermekkorban gyökerezik. Természetesen a személyes tapasztalatok, múltbéli események, sikerek és kudarcok és a társas összehasonlítás is hatással vannak rá, formálják önértékelésünk. A reakciók melyeket a környezetünkből kiváltunk, vagy épp saját magunkban kiváltott reakciók befolyásolják. Természetesen azon kívül, hogy mi zajlik a környezetemben, a mi zajlik bennem is ugyanolyan hangsúlyos az önértékelés szempontjából. A reális, ideális és elvárt én között kialakuló diszkrepancia (össze nem illés) okozhat bűntudatot, szégyent, szorongást az egyénben, ha tartósan fennálló állapotról van szó. Önértékelésünk alappillérei tehát a tudatosság (magunkkal szemben), az önelfogadás, a felelősségvállalás, az asszertivitás, a céltudatosság és természetesen az összhang magunkkal. A magas önértékeléssel bíró személy hisz a saját képességeiben, illetve tudja, hogy ő maga saját maga számára a legjobb erőforrás. Tisztában van az értékeivel, valamint eltudja fogadni nemcsak a pozitív, de a negatív érzéseit, gondolatait is. Az önértékelés mellett a másik nagyon gyakran használt kifejezés az önbecsülés. Ekkor is egyfajta érték jelenik meg, melyet önmagunkra vonatkoztatunk, azonban ennek a szónak már van egy pozitív csengése. Vagyis az önbecsülés egyfajta önmagunk iránti bizalom, belső megelégedettség. Tisztában vagyunk azzal, hogy képességeink segítségével megtudunk küzdeni az akadályokkal. Na és persze az önbizalom. Manapság gyorsan és állandóan változó körülményekhez kell alkalmazkodnunk (gazdasági, társadalmi, járványhelyzet). Az önbizalom pedig igencsak helyzetfüggő tulajdonságunk. Gondoljunk csak bele, hogy mi magunk sem vagyunk mindig, mindig körülmények között magabiztosak. Van, hogy egy helyzetben jobban megálljuk a helyünket, önbizalommal telve, akár magabiztosan, van, amikor nem. Vagyis az önbizalom igen hullámzó lehet. Ennek oka, hogy hátterében a képességeink, a korábbi és jelenlegi teljesítményünk állnak. Jelentős befolyással vannak rá a korábbi tapasztalataink és a környezetünkből jövő visszajelzések. A magabiztosság pedig valójában egy olyan attitűd (hozzáállás) amivel a társas kapcsolatainkban fellépünk. Abban az esetben vagyunk szerencsésebb helyzetben, ha az önbizalom és a magabiztosság mögött egy megfelelő és magas önértékelés, illetve önbecsülés áll. Más esetben gyakran leplezzük magabiztossággal hiányosságainkat, melyek hosszabb távon stresszorként hathatnak és szorongáshoz, esetleg bűntudathoz, a csalódottság érzéshez vezethetnek. Az önértékelés, az önbecsülés és az önbizalom azonban fejleszthető, alakítható a magunkról alkotott érték és kép.

Vannak rövidebb és hosszabb útjai, melyeket érdemes fontolóra venni, ha úgy érezzük elakadtunk életünk egy pontján, és már nem érezzük, hogy egyedül megbirkózunk vele, vagy akkor, ha úgy érezzük mindig ugyanazokat a rossz döntéseket hozunk meg és nem tudunk ebből az ördögi körből egyedül kikecmeregni. Az önreflexió gyakorlása, a pozitív megerősítések elfogadása, felismerése, a pozitív belső beszéd, erősségeink felfedezése és a helyzet adta pozitívumok észrevétele, tudatosítása, valamint céljaink reális és részcélokként megfogalmazása mind- mind segítségünkre lehetnek. Abban az esetben, ha úgy érezzük ezek nem segítenek, keressünk fel bátran szakembert, akivel megkezdhetjük az önismereti munkát.