Okok, következmények, megoldások – a munkahelyi stressz 1. rész

Sok évvel ezelőtt Erdélyben, gyönyörű tájakon autóztunk, amikor a domboldalon a birkákat legeltető pásztort nézve azon gondolkodtam, hogy neki biztos nem stresszes az élete. Nemsokára megálltunk egy parkolóban, ahova épp egy birkapásztor érkezett a közeli rétről és hallom, hogy ezt mondja egy ismerősének: „Majd szétvet az ideg!” A magyarázatot nem hallottam, de az elméletem a stresszmentes foglalkozásokról megdőlni látszott.

Az embernek ugyanis bármi okozhat stresszt, ha stressznek éli meg. Hatása szempontjából a stressznek két fajtája van, az eustressz és a distressz. Az eustressz az a kellemes, jótékony hatású izgalmi állapot, amikor egy előttünk álló feladatot meg kell oldanunk és érezzünk, hogy a célt el tudjuk érni. Ehhez tennünk kell valamit, de ez kellemes izgalommal jár. Ezzel szemben a stressz kóros formája, a distressz, amely számos negatív következménnyel járhat. Rövid és hosszú távon biológiai elváltozásokat okozhat, lelki reakciókat válthat ki, ronthatja a teljesítményt és megváltoztathatja a viselkedésünket.

„Im itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat” (József Attila)
Szervezetünk alkalmazkodóképessége véges és kimeríthető. A stressz megjelenésekor beindul a „harcolj vagy menekülj” vészreakció. Ezt követi az „ellenállás”, vagyis ha van rá mód, a szervezet alkalmazkodik és az ellenálló képesség a normális szint fölé emelkedik. Ha azonban a stressz forrása hosszú távon sem szűnik meg, vagy nem lehet ellene harcolni, az alkalmazkodási energia kimerül.

Stresszhelyzetben a vérnyomás és a szívritmus emelkedik, a légzés felgyorsul, az izmok megfeszülnek, a pupillák kitágulnak, az izzadás fokozódik, a vércukorszint emelkedik, az emésztés csökken, a száj kiszárad. Hosszabb távon a stressz fejfájást, migrént, hátfájást, látásproblémákat, allergiás tüneteket, alvási és emésztési problémákat okozhat. A distressz olyan betegségek forrása lehet, mint a cukorbetegség, a gyomorfekély, ízületi gyulladás, vagy szívkoszorúér-betegségek. A distressz legyengítheti az immunrendszert, amitől a fertőzéses, illetve daganatos megbetegedések kockázata is nő.
Az állandó stresszhatás ingerlékenységhez, szorongáshoz, depresszióhoz vezethet, a logikus gondolkodásban, az összpontosításban, a figyelem fenntartásában nehézségeink keletkezhetnek. A túlzott stressznek kitett ember kapcsolata megromolhat családjával, barátaival. Menekülésként lehet, hogy alkoholhoz, droghoz fordul vagy dohányzással próbálja csillapítani feszültségét.

De ugyanaz a stresszor, stresszt okozó körülmény más és más hatást vált ki mindannyiunkban. A stresszel való küzdelemben személyiségünktől vagy a helyzettől függően különböző megoldásokat, problémaközpontú vagy érzelemközpontú megközelítést alkalmazunk. Problémaközpontú a küzdelem, ha megpróbáljuk megváltoztatni vagy elkerülni a stresszt okozó helyzetet és saját cselekedeteinken kísérelünk meg változtatni. Az érzelemközpontú megküzdés azt jelenti, hogy a stresszel kapcsolatos érzelmeinken és a helyzet értelmezésén próbálunk változtatni. Ez lehet panaszkodás, az érzelmek tagadása, eltitkolása, vagy figyelmünk elterelése a problémáról.