Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

„Nincs kanál” - Találkozások a személyközpontú tanácsadásban és terápiában

Bogdán Brigitta képe
Ellenőrzött szakember

„- Ne próbáld elhajlítani, mert az lehetetlen. Helyette inkább próbáld felismerni az igazságot!
- Miféle igazságot?
- Hogy nincs kanál.
- Nincs kanál?
- Akkor majd látni fogod, hogy nem a kanál hajlik, hanem te magad.”
(Részlet a „Mátrix” című filmből.)

A Mátrix című klasszikusból idéztem, melyről a terápiás kapcsolat jutott eszembe. A „terápiás kapcsolat” maga tudományos kutatások szerint minden terápiás módszerben a leghatékonyabb tényező, mely a rogersi (személyközpontú) terápiában van a legtisztábban jelen.

A rogersi tanácsadás/terápia titka nem az értelmezés vagy a gondolati átkeretezés, hanem két lélek egyszeri, megismételhetetlen találkozása az „itt és most”-ban. Ennek előfeltétele a terapeuta/tanácsadó hitelessége, mély empátiája és feltétel nélküli elfogadása a kliens felé. Vagyis a rogersi terápiában részt vevő két személy teljesen egyenrangú, és azáltal, hogy a tanácsadó megteremti a személyiség kiteljesedéséhez szükséges feltételeket, megszülethet a gyógyító pillanat.

„Nincs kanál” – mondja a tanítvány Neo-nak a Mátrix című filmben. Mi magunk vagyunk a kanál. Terapeutaként nem feltétlenül szükséges fejben erőlködnünk ahhoz, hogy jöjjenek a kívánt eredmények, inkább érdemesebb nyitottnak lenni és hagyni az intuíciónk és empátiánk által rajtunk átfolyó hiteles érzések megjelenését, hogy ezáltal kapcsolódjunk saját mély énünkhöz, és így megszülethessen a sikeres kapcsolódás a klienshez is, megszülethessen a „pillanat”… Maga Rogers is gyakran követte intuícióját, belső megérzését, amikor nem az intellektusára hagyatkozott, hanem azt tette, ami „jónak és igaznak tűnt” számára, sőt, élete vége felé adott előadásaiban már ezt a jelenséget tartotta a gyógyítás fő faktorának:

“Terapeutaként azt találtam, hogy amikor legközelebb vagyok belső, intuitív énemhez, amikor valahogyan a bennem lévő ismeretlennel érintkezem, amikor a kapcsolatban talán kissé megváltozott tudatállapotban vagyok, akkor bármit is csinálok, az mindenképpen gyógyít. Ilyenkor pusztán a jelenlétem felszabadító erő és segítő. Semmiképpen nem tudom ezt az élményt erőszakkal létrehozni, de amikor képes vagyok ellazulni és transzcendentális központomhoz közel tudok kerülni, akkor furcsa és impulzív módokon viselkedhetem a kapcsolatban, olyan módokon, amelyeket nem tudok racionálisan megindokolni és amiknek semmi közük gondolkodási folyamataimhoz. De ezek a furcsa viselkedések valami különös módon helyesnek bizonyulnak. Ezekben a pillanatokban úgy tűnik, hogy az én belső szellemem kinyúl és megérinti a másikét. Kapcsolatunk meghaladja önmagát és valami nagyobbnak a részévé válik. Alapvető növekedés, gyógyulás és fejlődés van jelen.” (Carl Rogers)

Véleményem szerint ez az affektív (érzelmi alapú) rogersi, személyközpontú tanácsadás és terápia igazi lényege. Ott vagyok a klienssel, átérzem, amit érez, érzem a saját élményeimet is, miközben önmagam legmélyéhez is kapcsolódom. Kapcsolódom a másikhoz, és kapcsolódom önmagamhoz, oda-vissza töltöm ezt az érzést. Rá figyelek, és flow-élmény tölt el, kitágul az idő, beszippant a jelen, megjelenik a „lényeg”, megtörténik a találkozás, a kliensben pedig megmozdul valami, megszületik valami új. Ebben az egyszerűségben rejlik a legnagyobb varázslat.

 

Írta:
Bogdán Brigitta
transzperszonális szemléletű pszichológus, coach
krízistanácsadó szakpszichológus

Problémakör: