Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Nem mind borderline, ami annak látszik

Csukás Csaba képe
Ellenőrzött szakember

Az internetes öndiagnózis úgy tűnik, mostanra már mindennapivá vált a pszichológiában is. Gyakran tapasztalom magam is, hogy akik hozzám érkeznek, kész kórképet és kórtörténetet állítottak már fel magukról. Ez épp úgy, mint az fiziológiás problémák esetén, rendkívül ijesztő a szenvedő fél számára. A szakembernek pedig olykor kihívás.

Mert bár a személyiségzavar talán a legnehezebben kezelhető szindróma, mégis annyiban megnyugtató a kliens számára, hogy legalább választ kap a viselkedésére, és némileg csökken a bűntudata is, hiszen ez egészségügyi kategória.

Fontos azonban tudni, hogy néhány a borderline személyiséghez hasonló viselkedésmintázat, még távolról sem jelenti azt, hogy valakinek személyiségzavara van. Az impulzivitás, dühkitörés, hangulatingadozás önmagában még kevés a diagnózishoz. Sokszor még több tünet együttese sem jelent elegendő okot, hogy pszichiátriai címkét ragasszunk valakire. Ettől amúgy is óvakodnék.

Lényeges, hogy a személyiségzavarok esetén egy fiatalkortól megjelenő kóros, az interperszonális kapcsolatokban és az önértékelésben egyaránt megjelenő torzulásról van szó. Ráadásul legtöbb esetben, ez a személyiségzavarban küzdő számára észrevétlen probléma, mivel ő a környezetében látja a hibát. Sajnos kevés esetben van belátásuk; általában már csak akkor jelenik meg, amikor a legtöbb kapcsolatuk romokban hever, ők pedig a magány és elkeseredés miatt akár önsértő gondolatokat forgatnak a fejükben.

Akkor, amikor a borderline személyiségeknél megjelenő viselkedéseket tapasztal valaki magán vagy a környezetén, érdemes előbb végiggondolni, van-e kiváltó oka a viselkedésnek, illetve azt, mióta jellemző ez a fajta reakció. A rendszertelen vagy váratlan dühkitörés hátterében nagyon sokszor egy feszültséggel teli élethelyzet és a konfliktuskerülés kombinációja áll, semmint személyiségzavar. A konfliktuskerülők ugyanis észrevétlenül gyűjtik magukban a feszültséget, ami azután az ismerősök, szerettek körében robban ki, akár a legkisebb nézeteltérés esetén is.

A hangulatingadozás hátterében szintén állhat stresszes élethelyzet, bizonytalan kapcsolatok vagy megélhetés, hormonális változások, hosszantartó magány, vagy egyéb kilátástalannak tűnő helyzet. Az ilyen hangulatingadozások inkább annak a jele, hogy a személy még küzd, hogy fenntartsa az optimizmusát és jókedvét, de a kialakult helyzet már kikezdte a pszichés védelmi rendszerét, és ezért alkalmanként lehangolt, letargikus hangulatba kerül.

Minden személyiségzavarban megjelenő tünet előfordulhat, sőt leginkább elő is fordul teljesen egészséges emberekben is. Kicsit olyan, mintha alapból minden személyiségtípust magunkban hordoznánk; hiszen ki ne lenne olykor nárcisztikusan önző, szorongó, elhagyatott, vagy túl gyanakvó egy szélsőséges rosszindulatú környezetben.

A baj akkor kezdődik, amikor valamelyik „személyiségünk” eluralkodik rajtunk, és minden helyzetben irányítóvá válik. Ez azonban általában tinédzser korban megtörténik. Felnőtt korban csak kivételesen ritka esetekben fordul elő olyan mély személyiség változás, amire a személyiségzavar jelző illeszthető lenne.

Ezért azzal az őszinte jó tanáccsal fordulnék mindenki felé, hogy ha úgy érzi, valami nincs rendben az életében, inkább keressen fel (akár csak 2-3 alkalomra) egy szakembert, akivel megtalálhatja a választ, mint hogy az Internet kollektív tudása alapján próbálja egyedül diagnosztizálni magát.