Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A NEHEZÍTETT TEHERBEESÉS ÉS A MEDDŐSÉG KEZELÉSE PSZICHOLÓGIAI MÓDSZEREKKEL

G. Tóth Kinga képe
Ellenőrzött szakember

Első lépésben szeretném felhívni az olvasó figyelmét a fogalmak összekeveredésére. A meddő szó hangzása és jelentése kellemetlen, használata gyakran megbélyegző. Ha egy nővel kapcsolatban a meddő szó elhangzik, az jelentős romboló hatással bírhat az önértékelésére, az énképére, befolyással lehet nőiségének megélésére és kibontakoztatására. Ráadásul véleményem szerint sokszor indokolatlanul hangzik el hosszú ideje gyermekvállalással sikertelenül kísérletező párok esetében. Tapasztalatom szerint a meddőnek kategorizált nők jelentős hányadánál nem meddőségről van szó, hanem „egyszerűen” nehezített teherbeesésről.  A meddőség gyanújának emlegetése gyakran reménytelenségbe taszít, a nehezített teherbeesés viszont orvosi és/vagy pszichológiai módszerekkel jól kezelhető. Ahhoz, hogy világosan lássuk, hogy a meddőség lecserélése a nehezített teherbeesés fogalmára nemcsak játék a szavakkal nézzük meg a kifejezések pontos definícióját.

Meddőség gyanúja akkor merül fel, ha a leendő anyánál 1 évi védekezés nélküli szexuális élet után sem következik be fogamzás, illetve, ha nem képes kihordani a terhességet. A meddőség gyanújával vizsgált nők kb. 70%-nál egyértelmű organikus elváltozásra, biológiai okra – pl. méhkürt szűkületre, a méh betegségeire - vezethető vissza a fogamzás elmaradása. Ők alkotják az elsődleges meddőség csoportját.  Náluk a teherbeesés nehézségeinek biológiai, anatómiai okai vannak, ezért esetükben a mesterséges megtermékenyítés általában hatékony, és ha egyéb zavaró tényezők nincsenek jelen, akkor képesek sikeresen kihordani a beültetett magzatot, és életet adni gyermeküknek. Az elsődleges meddőség csoportnak van egy olyan kis létszámú hányada – 5-8% - akiknél sajnos a biológiai, anatómiai elváltozások annyira erősek, hogy valóban lehetetlenné teszik a teherbeesést.

A meddőséggel vizsgált nők kb. 30%-nál azonban nem találnak orvosi magyarázatot a fogamzás nehézségeire, vagy az ismételt vetélésekre. A szaporítószervek – a méh, hüvely és a petefészek – alakilag, anatómiailag épek, egészségesek, mégsem működnek jól, nem funkcionálnak (ezért funkcionális meddőségről beszélünk). Esetükben a mesterséges megtermékenyítés is többnyire sikertelen, amely még jobban elmélyíti a kétségbeesést, a bizonytalanságot, és a félelmeket. Általában ők gondolják magukról azt, hogy végérvényesen, visszavonhatatlanul meddők, hiszen az orvosuk is többnyire értetlenül áll a kudarcok előtt, hiszen a női test biológiailag egészséges. Mindössze annyinak kellene megtörténnie, hogy az ideális körülmények között megtermékenyített életerős zigóta, az előkészített méhbe beültetve megtapadjon a méh nyálkahártyáján. Ehelyett azonban spontán vetélés következik be.  Az okok keresésében ennél a pontnál szeretnék bevezetni egy új szemléletet. Mivel a szaporító szervek egészségesek, ezért elvileg alkalmasak a fogamzásra és a terhességre, a körülmények mesterségesen kontrolláltak és ideálisak, ezért egyértelmű, hogy a probléma gyökerét nem pusztán a biológiában kell keresnünk, hanem a női szervezet egészében, a női szervezet rendszerében, a test és a lélek kölcsönhatásában.

A fogamzás, a gyermek kihordása nagy erő- és energia ráfordítást igényel az anyától, ezért csak ideális körülmények között következik be. A szervezet elsősorban nem az anyagi hátteret mérlegeli, hanem számos olyan apró testi-lelki tényezőt vesz figyelembe, amelynek racionális ésszel nem mindig tulajdonítunk sok jelentőséget, pl. mennyire stresszmentes a leendő anya környezete, milyen a szervezet zsír- és tápanyag tartaléka, mennyire szeretne gyermeket, és mennyire szorong már a sikertelenség miatt, ideális-e a leendő anya és apa kapcsolata, vannak-e szőnyeg alá söpört problémák, meg nem beszélt konfliktusforrások, milyen volt a leendő anya és az ő szülő- nevelő anyja közötti kapcsolat, milyen volt az apa és az ő szülő- nevelő anyja közötti kapcsolat, milyen anya- illetve apa képet hordoznak magukban a leendő szülők, fedésben vannak-e a leendő anya és apa szülőképei egymással, hogyan képzelik el magukat a szülőszerepben, hogyan képzelik el egymást a szülőszerepben, fedésben vannak-e ezek az elképzelések, mit gondolnak a szülők az újszülöttről, a kisgyermekekről, reális képet tudnak-e alkotni a nevelési feladatokról. Ezek a látszólag távoli – gyakran nem is tudatosuló – momentumok az idegrendszeren keresztül, az immunrendszer és hormonrendszer közvetítésével jelentősen képesek befolyásolni a méhben a fogamzás körülményeit, és döntő tényezők lehetnek a megtermékenyített petesejt beágyazódásakor vagy kilökődésekor. A fogantatásra váró anyai szervezet rendkívül érzékeny a külső és a belső környezet hatásaira, és a legkisebb rezdülésekre is egészleges, az egész szervezetet és a magzat életét érintő választ ad.

Kifejezetten a nehezített teherbeesés és a funkcionális meddőség kezelésére kifejlesztett pszichológiai programommal azzal tudok segíteni a jövendő édesanyáknak, hogy közösen megteremtsük azt az ideális testi-lelki-családi-környezeti feltételeket, amelyek a fogantatásnak kedveznek. Külön figyelmükbe ajánlom ezt a tematikát azoknak a szülőpároknak, akiknél a mesterséges megtermékenyítés – vagy megtermékenyítések hosszú sorozata - technikailag sikeres volt ugyan, az anya mégis elveszítette a magzatát.

 A tanácsadás folyamán a következő témákat érindemes feldolgozni:

(1.) A gyermekvállalással kapcsolatos szorongások.

(2.) A korábbi sikertelenségből fakadó félelmek és depresszió.

(3.) Az leendő anyát érő mindennapos stressz mennyisége és minősége.

(4.) A leendő anya biológiai, fiziológiai állapota, testsúlya.

(5.) A leendő anya és apa szülőképe.

(6.) A szülőpár kapcsolatának mélysége, minősége, biztonsága.

(7.) Esetleges korai, gyermekkori vagy családi traumák, veszteségek hatása a fogantatásra.

(8.) A szüléssel és gyermekvállalással kapcsolatos tudatos és tudattalan attitűdök és hiedelmek.

Saját tapasztalatom alapján úgy látom, hogy a valódi meddőség nagyon ritka. A valódi meddőség csoportjába kizárólag olyan nők sorolhatók, akiknél sajnos biológiai okok miatt kizárt a gyermekvállalás. Minden más esetben nehezített teherbeesésről van szó, ahol a teherbeesést különböző biológiai-, lelki-, szociokulturális-, családi-, környezeti tényezők külön-külön vagy egymással átfedésben nehezíthetik. Az elsődleges meddőségi esetek jelentős hányada mesterséges megtermékenyítéssel megoldható. A funkcionális meddőségi esetek nagy hányada pedig pszichológiai módszerrel elvezethetők a sikeres teherbeesésig. Ha hosszú ideje a gyermekvállalás sikertelenségével küzd, vagy ha a mesterséges megtermékenyítés után nem tapad meg a zigóta, akkor meleg szívvel ajánlom, hogy változtasson a szemléleten, keresse az okokat, és adjon legalább még egy esélyt önmagának, családjának és leendő gyermekének!
 

Problémakör: