Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Nárcizmus

Polgár Júlia képe
Ellenőrzött szakember

Évezredekkel az első szelfi előtt, az ókori görög es római mitológiában volt egy történet egy fiúról, aki önmaga tükörképének megszállottja volt. Narcisszosz egy jóképű fiú volt, aki járta a világot és a szerelmet kereste. Miután kikosarazta az Ekhó nevű nimfát, megpillantotta saját tükörképét egy folyóban és szerelembe esett vele.

Mivel nem bírt elszakadni tőle, Nárcisszosz vízbe fulladt. Egy virág nőtt a parton, ahol meghalt, ezt a virágot hívjuk nárcisznak.

Ez a mítosz jól összefoglalja a nárcizmus lényegét: túlzott és olykor káros mértékű érdeklődés a saját énkép iránt. A nárcizmus esetén több összefüggő személyiségvonásról van szó. A pszichológia definíciója szerint a nárcizmus egy nagyszerű, felnagyított önkép. Bár vannak egyéni eltérések, a nárcisztikus személyek fontosabbnak, szebbnek és okosabbnak hiszik magukat másoknál, úgy érzik különleges bánásmódot érdemelnek.

A pszichológusok két típusú nárcizmust különböztetnek meg: grandiózus és sérülékeny. Ezen felül létezik a nárcisztikus személyiségzavar, ami egy extrémebb formája a nárcizmusnak.  A grandiózus nárcizmus az ismertebb forma, jellemző rá az extraverzió, a dominancia és a figyelem hajszolása. Az ilyen személyek a figyelmet kikövetelik maguknak, néha a politikusok, hírességek vagy kulturális vezetők jellemezhetők ezekkel a személyiségjegyekkel.  Természetesen nem mindenki nárcisztikus, aki ilyen pályára lép. Sokan jobb indokokkal teszik ezt, pl. az önmegvalósítás vagy mások életének jobbá tétele.  A nárcisztikus személy a hatalmat a vele járó státuszért és figyelemért hajszolja.

A sérülékeny nárcisztikusok gyakran csöndesek és visszafogottak. Érzik, hogy sokra hivatottak, de könnyű őket elbizonytalanítani. Mindkét esetben a nárcizmus sörtét oldala mutatkozik meg hosszú távon.  A nárcisztikusok viselkedése gyakran önző, tehát az ilyen vezetők kockázatos vagy etikátlan döntéseket hozhatnak, valamint a nárcisztikus partnerek hajlamosak hűtlenségre vagy hazugsásra. Ha az önmagukról alkotott képet mások megkérdőjelezik,  morcosak és agresszívek lehetnek.  Olyasmi ez, mint egy betegség, amiben a beteg jól érzi magát, de a környezete szenved.

Extrém esetben a problémát pszichológiai zavarként diagnosztizálják, ez a nárcisztikus személyiségzavar. A népesség 1-2 %-át érinti, gyakrabban férfiakat. A diagnózist csak felnőtteknél állítják fel, fiatalok, különösen a gyerekek gyakran foglalkoznak magukkal, de ez a normál személyiségfejlődés része. Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség legújabb kiadású diagnosztikai és statisztikai kézikönyve számos személyiségjegyet ír le a nárcisztikus személyiségről. Ilyen a grandiózus énkép, nehézségek az empátia terén, a sokra hivatottság érzése, és az elismerésre vagy figyelemre való törekvés. Ezekből a személyiségjegyekből akkor lesz személyiségzavar, ha átveszik az irányítást és komoly problémákat okoznak. Például ahelyett, hogy gondoskodnál a családodról, arra használod őket, hogy rád figyeljenek és téged csodáljanak, vagy ahelyett, hogy konstruktív kritikát kérnél a munkádban,  mindenkinek aki segíteni akar, azt mondod, hogy nincs igaza.

Mi okozza a nárcizmust?

Ikerkísérletekkel igazolták, hogy erős a genetikai hajlam, bár nem tudjuk milyen gének a felelősek.  Számít a környezet is, a szülők, akik piedesztára emelik gyermeküket, a grandiózus nárcizmusnak ágyaznak meg, a rideg, irányító szülők pedig a sérülékeny nárcizmusnak. A nárcizmus emellett gyakoribb az individualitást és önérvényesítést becsülő kultúrákban. Pl. az USA-ban a nárcizmus, mint személyiségjegy a ’70-es évek óta egyre gyakoribb miután a ’60-as évek közösségi eszméjét kiszorította az önérvényesítési mozgalom és a fokozódó materializmus.  Újabban pedig a közösségi média teremt hatványozott lehetőségeket önmagunk reklámozására, bár nincs bizonyított kapcsolat a közösségi média és a nárcizmus között, inkább lehetőséget ad egy narcisztikusnak, hogy státuszt és figyelmet kereshessen.

Tudnak a nárcisztikusok javítani a negatív vonásaikon?

Igen! Minden, ami segíti a viselkedésükkel való őszinte szembenézést, és a másokról való gondoskodást segíthet, pl. a pszichoterápia, vagy az együttérzés gyakorlása. A nehézség inkább abban áll, hogy egy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő személynek nehezére esik javítania önmagán. Egy nárcisztikusnak az önvizsgálat kifejezetten nehezére eshet.

/forrás: ted . com/