Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A munkanélküliség pszichológiája a gazdasági válság idején

Hollósy-Vadász Gábor képe
Ellenőrzött szakember

A 21. században szinte miden társadalmi csoporttal szemben elvárásként fogalmazódott meg, hogy akár a korábbi tradíciókat is feladva helyezkedjenek el a munkaerőpiacon, ami mára egyfajta sajátságos normává vált. Ezt a normát törte meg a járvány következtében kialakult gazdasági válság, melynek eredményeként tömegek vesztették el az állásukat. Ezzel egyidőben azok a személyek, akik nem vesztették el az állásukat, számukra ezen időszak lehetőséget biztosított arra, hogy átgondolják a munkájuk szerepét és hatását a magánéletükre, megvizsgálják a jelenlegi munkájuk mennyire támogatja őket abban, hogy elérhessék a hosszú távú céljaikat. Ezen időszak alatt lehetőség nyílt arra, hogy elgondolkodjunk a munkahelyváltáson, kockáztatva azt, hogy ennek következtében esetleg elveszthetjük a munkánkat (pl. az új helyen a próbaidő alatt megszüntetik a munkajogviszonyunkat).

A tartós munkanélküliség az egyéni szinten komoly kockázatokat rejt magában. Ezek főként mentális, elsősorban érzelmi, illetve kognitív kockázatokat rejtenek magukban. Abban az esetben, ha valaki kénytelen eljönni a munkahelyéről az első időszakban általában a felszabadultság érzetét éli át. Végre nem kell hajnalban kelni, úgy osztja be az idejét ahogy szeretné, nincs felelősség stb. Ezzel egyidőben átalakulhat a napi rend, nem kell már korán lefeküdni, tovább lehet aludni, van idő napközben elintézni a dolgokat. Az idő múlásával, viszont ezt az érzetet, könnyen átveheti a bizonytalanság érzete, amihez hozzákapcsolódhat az énkép leértékelése, amit fokozhat, ha kimerülnek az anyagi tartalékok.

A munkanélküliség első három hónapját követően jelenhetnek meg az első szomatikus panaszok pl. állandó fejfájás, rossz alvás, illetve a korábbi testi betegségek fellángolásai, ezekhez tartozó tüneteknek és panaszoknak az erősödése. Ehhez kapcsolódhatnak a pszichológiai tünetek pl. frusztráció, idegesség, szorongás, esetleges agresszivitás. Ha nem találunk hosszú ideig állást, akkor gyakran bizonytalannak és negatívnak kezdjük értékelni a jövőnket. Ezzel egyidőben az önképünk is csorbát szenved, nem vesszük észre a bennük rejlő pozitív tulajdonságokat, a tehetséget, illetve a korábbi munkához kapcsolódó pozitív élmények, pl. egy sikeres projektben való részvétel elhalványulnak. Ezek nagyon gyorsan és drasztikus módon tudják lerombolni az önbizalmunkat.

Ebben a helyzetben különösen fontossá válik a biztos családi hattér, érezzük azt, hogy családunk szeret minket, a nehéz helyzetben is mögöttünk állnak, tudnak támogatni, mind érzelmileg mind anyagilag is, ha szükségessé válik. Ebben a helyzetben nagyon segíthet, ha az állását elvesztő személy a történeteket átkeretezi. Ne úgy tekintsünk erre, mint egy szégyenfolt, hanem próbáljunk arra összpontosítani, hogyan tudnánk a nehéz helyzetből felállni, és a felszabaduló időt hogyan tudjuk eredményesen befektetni, pl. részt venni egy intenzív nyelvtanfolyamon, többet sportolni stb. Ezek az extra programok azért is hasznosak mert segítenek diverzifikálni a sikeresség forrását, azaz megélhetjük a sikert olyan területeken is, amire korábban nem koncentráltunk pl. egy nyelvtanfolyam végén a nyelvvizsga letétele. Természetesen, ebben a különösen nehéz helyzetben elengedhetetlen a rendszeres testmozgás, így próbáljunk meg, ha lehetséges akár naponta is sportolni pl. futni, labdajátékokat játszani stb.  

Hollósy-Vadász