Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Munkamániások vagy csak imádnak dolgozni?

Csiby Ágnes képe
Ellenőrzött szakember

Ismerős Önnek az a típus, aki a nyaralás alatt is minden nap elolvassa a munkahelyi emailjeit, sőt válaszol is rájuk? Aki azért nem sportol, mert a munka miatt nem jut rá ideje? Aki nem ér rá, hogy kikapcsolódjon, mert annyi a munkája? Aki egy percre sem tudja kiverni a fejéből a munkájával kapcsolatos gondolatait? És olyat ismernek-e, akinél mindez egyszerre fordul elő?

A munkamániás vagy más néven „munkaholista” nehéznek találja, ha semmit nem kell csinálnia. Ilyenkor nem egy könyvet kezd el olvasni, a hobbiját gyakorolja, vagy beszélget a családjával, hanem inkább a munkájába menekül. Bárhol és bármikor tud dolgozni. Nem képes arra, hogy kikapcsolódjon, hogy leállítsa a munkájával kapcsolatos gondolatait, élvezzen és átéljen egy-egy pillanatot, hanem úgy érzi, hogy az idejét maximálisan ki kell használnia. Állandóan siet, sőt rohan, egyszerre több dologgal is foglalkozik. Ha nem tenné, úgy érezné, hogy alulteljesít. Nem létezik számára különbség magánélet és a munka között, a munka bármikor beléphet az intim szférájába. Ez valójában gyakran védekezés az ellen, hogy szembenézzen önmagával, negatív érzéseivel, hogy átélje és kifejezze érzéseit.

 

Milyen együtt élni a munkamániással?

A munkaholista párjának nagy türelemre és elfogadásra van szüksége, hogy tolerálja partnere hiperaktivitását, időbeosztását, szokásait és azt, hogy nála a minőségi idő, mint a szeretet egy kifejezési formája nem létezik. A munkamániás szülő kevesebb figyelmet és időt fordít gyerekeire. Egy kutatásban megkértek gyerekeket, hogy szüleik helyett töltsék ki a munkaholizmust mérő kérdőívet, a gyerekeknél pedig vizsgálták a szorongás és a depresszió mértékét. Azt találták, hogy azok a gyerekek, akik a szüleiket magasabbra értékelték a munkaholizmus skáláján, maguk magasabb depressziós pontszámot értek el. Ha az édesapa bizonyult munkaholistának, a gyerek nagyobb szorongást mutatott. A munkamániás édesanyák esetében ez az összefüggés nem volt megfigyelhető.

A cégek, a főnökök többsége ugyanakkor jutalmazza, ha valaki munkamániás, hiszen a munkaholisták között sokan nagyon produktívak, rengeteg és bármilyen munkát rájuk lehet terhelni, fáradhatatlanul dolgoznak. Az ilyen kollégának éjjel is írhat emailt a főnöke és biztos lehet benne, hogy azonnal megkapja a pozitív választ. Az ilyen kollégát vissza lehet hívni szabadságról, ha (a vezetőség szerint) a cég érdeke ezt kívánja, vagy le lehet vele mondatni egy rég befizetett utazást a munka érdekében.

 

Mit okozhat?

A munkaholista, bár nem minősül betegnek, folyamatos kényszere van, hogy dolgozzon és olyan sok időt töltsön munkával, amennyit csak lehetséges.
A munkamánia fizikai és lelki tüneteket okozhat. Kialakulhat tőle krónikus fáradság, allergia, gyakori fejfájás, hasfájás, mellkasi fájdalom, szív-, és érrendszeri megbetegedések. A munkamániás gyakran szenved álmatlanságtól, vagy az eufórikus és depressziós hangulat közötti hirtelen hangulatváltozástól. Időnként vagy rendszeresen koncentrációs nehézségei vannak, türelmetlen, ingerlékeny, feledékeny és könnyen eljuthat a kiégéshez.

A munkamánia ellen valaki akkor képes védekezni, ha felismeri, hogy nem egyszerűen szereti és kedvteléssel végzi a munkáját, hanem kényszeresen menekül a munkába, lecsökkentve ezzel a kapcsolatokra fordítható időt. Barátai, családja úgy tudnak segíteni neki, ha szelíden mutatnak rá a problémára és őszintén beszélnek vele a bennük kialakult érzésekről. A munkamániás önismerete és önbizalma növelésével (terapeuta segítségével vagy egyedül) eljuthat oda, hogy rájön, hogy valójában mit pótol az állandó munkával és mi szerezhetne számára igazi örömet. Mindebben segít a rendszeres relaxáció, a testmozgás és olyan hobbik, amelyekbe igazán bele tud feledkezni.

Ön tapasztalta már magán vagy ismerősén a munkamánia jeleit? Hogyan kezelte? Ha van kedve, írja meg véleményét.

Csiby Ágnes pszichológus 

forrás: Czibor A., M. Machlowitz, J. Oates, B. Robinson